3. fejezet

( Katt a képre és mozog :P)

Tánc a holdfényben…

Éreztem, ahogy Alex átölel és csitítani próbálj a zokogásomat, legalább Ő itt volt velem. Simogatta a hátamat.

-          Csssüüüt, kislány! Könnyebb egy kősziklának lágy viasszá válni, mint két szerető szívnek egymástól elválni. Mert ahol a két szerető szív egymástól elválik, ott az édes méz is keserűvé válik.  Nem ér meg annyit, hogy sírj érte. Nekem elhiheted!– suttogta a fülembe.

-          Könnyű egy olyan valakinek, akinek annyi csaj lehet, amennyit akar, mert végtelen sok ideje van. –zokogtam a mellkasába. A kijelentésem nagy része igaz volt.

-          Na, jó most úgy teszek mintha meg se hallottam volna.

-          Nekem mindegy. –a sírásom nem akart csillapodni, amennyire tudtam közel bújtam ahhoz a valakihez, akit alig 1,5 órája ismerek. Azt már megszoktam, hogy csak a barátaimra számíthatok, de most még ők sem jöhettek szóba. Kb. egy fél óra múlva sikerül abbahagynom. Ez alatt az idő alatt minden eszembe jutott, amit együtt éltünk át az alatt amíg tartott és hogy milyen jó volt. Egy darabig még feküdtünk az ágyon.

-          Jobban vagy??- kérdezte Alex.

-          Azt hiszem. –szipogtam.

-          Akkor jó. Azt hiszem, most megyek. – Kelt volna föl az ágyról, de én nem engedtem.

-          Ne menj! Maradj itt egy kicsit, apa úgyis azt hiszi már rég elmentél. Kérlek, nem akarok egyedül maradni. – láttam rajta, még ebben a gyér fényben is, hogy hezitál.

-          Na, kérlek!- mondtam, próbáltam egy kicsit mosolyogni.

-          Oké, de csak akkor ha megígéred, hogy ezen túl csak mosolyogni látlak…- hallottam a hangján hogy halványan elmosodott.

-          Köszönöm! – Ő csak bólintott.

-          Mit csinálunk??- kérdezte.

-          Mit szólnál, ha bekapcsolnánk valami zenét.

-          De csak akkor, ha én választok!

-          Oké!- éreztem, ahogy felkel az ágyról és oda megy a hifi-hez.  Én a helyébe vagy 8-szor elestem volna, mert a szobám nem éppen a rend mintaképe. Persze neki ez nem jelentett komolyabb erőfeszítést, hogy oda jusson. Pár perc múlva ismerős zene ütötte meg a fülemet. A kedvenc CD-m volt. Egy zongorahangverseny ahol tavaly jártam, Japánban.

-          Ez a kedvencem. - motyogtam.

-          Nekem is. Imádok zongorázni és hallgatni egyaránt.

-          Akárcsak én. –mosolyogtam. Lassan felkeltem az ágyról és elkezdtem lépegetni az ismerős dallamra. Majdnem sikerült elesnem a széthagyott ruhámba, de Alex elkapott. Nem is vettem észre mikor lépett oda hozzám, de egyszer csak ott volt, és már együtt táncoltunk az éjszakába. Lassan vége lett a számnak és egy újabb kezdődött, mi meg csak táncoltunk. Nem tudtam lesz e még lehetőségem beszélni vele ezért elkezdtem kérdezgetni. Neki legtermészetesebb kérdés is számomra rengeteget jelentett, hogy megismerjem az Ő világát.

-          Mesélsz nekem magadról??

-          Mire vagy kíváncsi?- kérdezett vissza.

-          Mikor születtél és hol? Mikor változtál át és ki változtatott át?? Miért lettél vegetáriánus?

-          Egyszerre csak egy kérdésre tudok válaszolni, remélem tudod…- mosolygott.

-          Persze - mosolyogtam vissza.

-          Na így már sokkal jobban nézel ki.

-          Hogy?? – vágtam hülye fejet.

-          Amikor sírtál nagyon rossz érzés volt nézni, ahogy összekuporodva rázkódsz és folyik a könnyed. – erre nem tudtam mit mondja ezért inkább nem mondta semmit. Elég érdekes volt ez egy olyan valaki szájából hallani, aki szinte mindent megtehet, ha akar.

-          Nem válaszoltál a kérdésemre.

-          Melyikre??

-          Egyikre se.

-          Akkor kezdjük az elején. 1691-ben születtem Magyarország nevű kis országban. 20 éves voltam mikor véletlenül átváltoztatott egy család. Meg is mertem egy nagyszerű férfit, aki akkor dolgozta ki azt az elmélete, hogy vegetáriánusan is életbe tudunk maradni, mikor a Voltorihoz kerültem. Először szolidaritásból lettem az, aztán élvezni ezt az egészet. Meg mellesleg nem akartam szörny lenni.

-          Ha jól sejtem Dr. Cullen az akihez csatlakoztál. A nagymamám sokat mesélt róla, és a „fiáról”. Nagyon csodálta Őket. Meg colt egy Balla nevű lány, aki nagyon mély benyomást tett rá.

-          Hát igen Ők valóba csodálatosak. Bella tényleg csodálatos. –éreztem az áhítatot a hangjában. – Találkoztam már vele az esküvőjükön, meg mikor a lányuk született.

-          Ezek szerint a vámpíroknak lehet gyerekük? – néztem rá elképedve. Évekig hallgatom, hogy erről szó sem lehet.

-          Bella még ember volt mikor szülte Nessi-t aki félig ember félig vámpír.

-          Értem! – a CD a végére ért. A táncunk abba maradt.

-          Az hiszem, most megyek! Letelt az 1 óra. Szia!- nyomott egy puszit a fejem búbjára.

-          Helló!- motyogtam és leültem az ágyra. Láttam, ahogy kiugrik az ablakomon és eltűnik a sötétben. Maga mögött hagyott egy csomókérdést.  Aminek a  megválaszolásához kell még egy kis idő.