Szeretlek
A lányok nem sokig maradtak, mondván nem szeretnének zavarni. Aztán megint kettesben maradtunk. Alex elővette a gitáromat, a zene majd meggyógyít. Annyira szerettem volna neki megmutatni, amit én írtam az első együtt töltött délutánunk után, de hát bekötözött kézzel ez sajnos kivitelezhetetlen volt. Útálom mikor szerencsétlen vagyok!
- Menjünk ki a teraszra!- könyörögtem már nem először, most mindent beleadva boci szemeket meresztettem és megpróbáltam életem leg elbűvölőbb formáját hozni. Nem mondott rögtön nemet, ez már jó jel volt. Kezdtem bizakodni, hogy sikerült megtörnöm az ellenállását.
- Hát…- motyogta maga elé.
- Légyci! – győzködtem.
- Na jó!
- Igen!- vigyorogtam diadalmasan.
- Ne örül előre! Feltételeim vannak. - jelentette ki, komoly arckifejezéssel. Hát ebből már nem sülhet ki semmi jó.
- Haljuk. – lombozódtam le. Alex az arckifejezésem láttán elvigyorodott.
- Nem lesz semmi komoly, ha jó kislány leszel. Első Nem kelsz fel a székből!- elkezdtem húzni a szám- Nem muszáj kimennünk az.
- DE!
- Akkor a második : Szólsz ha rosszul vagy! harmadik…
- De hosszú listát írtál- nem válaszolt csak folytatta.
- Harmadik felveszel valamit, mert így nem lesz túl kellemese kint.
Miután megesküdtem, hogy minden utasítást betartok végre kimentünk a teraszra. Mikor kiléptem az ajtón a Nap gyönyörűen ragyogott, mindent betöltöttek a napsugarak. Ahol a bőrömhöz ért érezte, hogy felmelegíti a testem. Becsuktam a szemem és csak élveztem a melegséget. Aztán leültem a számomra elkészített helyre.
- Annyira kíváncsi lennék rá, hogy milyen volt a gyerekkorod – fordultam a kedvesem felé.
- Nem nagyon emlékszem rá…
- De biztos van ami megmaradt. Tudod azok a bizonyos cikis helyzetek- vigyorogtam rá.
- Lehet, hogy voltak, de amikor vámpír lettem szinte mindent elfelejtettem- olyan arcot vágott, hogy kedvem lett volna oda menni hozzá és megpuszilni. Felálltam, de az első két lépés megtétele után ott voltam ahol akartam lenni Alex ölében. Pár pillanatig eltartott, míg felfogtam mi is történ aztán csak vigyorogtam.
- Hova indultál?- kíváncsiskodott. Aranybarna szemei őszinte kíváncsiságról árulkodtak. Imádom a szemeit. Annyira szépek.
- Tudod mennyire szépek a szemeid?- mondtam ki hangosan a gondolataimat.
- Ne tereld, a témát kérlek!- komolyodott meg az arca.
- Hozzád!- böktem ki az egyszerű választ.
- Akkor jó!- mosolyodott el végre. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Annyira jó volt a pillanat. Imádom ezt a „pasit”.
- Szeretlek!- suttogtam a fülébe.
- Nálam jobban biztos nem! – Az épp kezemmel átöleltem és a fejemet a vállára hatottam. Beszívtam édes illatát. Valami férfi parfüm keveredett az öblítő illatával. Egyszerűen feledhetetlen volt. Próbáltam minél többet magamba szívni belőle. Dúdolni kezdett egy számomra ismeretlen, de nagyon szép dallamot. Így ültünk egy darabig aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Alex megmozdul. Felemeltem a fejemet, de ő óvatosan visszanyomta a vállára.
- Aludj tovább Hercegnőm!- suttogta a fülembe. Beértünk a szobába és leakart tenni az ágyra. Megpróbálta lefejteni a kezemet a válláról, de én görcsösen belemarkoltam az ingjébe.
- Ne! – suttogtam.
Nem próbálkozott tovább levette a cipőjét és lefeküdt velem az ágyba. Ölelő karjai között aludhattam tovább. Az illata álmomban is ott volt. Éreztem, hogy Ott fekszik mellettem és tudtam, ha felkelek, akkor is ott lesz. Minél közelebb próbáltam hozzá bújni. Mosolykúszott a számra.
A szemeimet nyitogattam, de már akkor is Alexet kerestem. Óvatosan megfordultam és azzal a csodálatos szempárral találtam szembe magamat. Az arcán egy csibészes mosoly foglalt helyet.
- Jó reggelt!
- Inkább jó délutánt!
Nem sokat aludhattam, mert mikor felébredtem a fények nem sokat változtak a szobába. A vállam kicsit sajgott.
Hali csajszik! Bocsánat a késésért csak egy nagyon fontos esszét kellet ma leadnom és két tanulás között írtam ezt a fejezetet. Írjatok Komit! Köszike
Puszi Dóri
