A különös dolgok napja…
Gyors zuhanyzás után, letettem a fejemet a párnára, és hosszú ideig csak forgolódtam az ágyban. Egyszer csak furcsa képek jelentek meg a szemem előtt. Egy nagyon furcsa helyen találtam magam. Ezen a helyen még biztos nem jártam. Nagy fák és egy nagyon modern ház, aminek van egy nagy üveg ablaka, amin belül van egy zongora, egy gyönyörű zongora. Sok- sok fehérbőrű ember ült. Körülöttem mindenki arcán izgalom látszott és mindenkin alkalmi ruha volt. Minden szempár egy fehér ruhás gyönyörű lányra szegeződött és a mellette álló öltönyös férfira, akik egy díszített pódiumon álltak és csókolóztak. Gyorsan végig néztem magamon, hogy ide illő e a ruhám és nagy meglepetésemre igen. Egy lila pántnélküli koktél ruha és egy lila szatén szandál volt rajtam. Aztán valaki kimondta a nevemet.”Sarah Gardinner…” úgy hangzott, mint valami horror film. Először nem értettem miért, de aztán mindenki felém fordult és engem bámult. Az idegenek szemei vörössé változtak és éreztem, hogy ez nem jó. Ekkor jöttem rá, hogy akiket eddig embernek hittem azok valójában vámpírok. Hírtelen ötlettől vezérelve futni kezdtem az erdő felé, de a magas sarkú cipő miatt nem ment a legjobban és a szoknya is elég szűk volt.” Ne aggódj, én majd vigyázok rád!” suttogta egy édes hang a fülembe, és éreztem valaki elszalad mellettem. A cipőmet lerúgtam és egy gyors mozdulattal letéptem az alsószoknyámat” Ezt a ruhát rád terveztem…” hallottam egy csiripelő női hangot és futottam, ahogy a lábam bírta. Tudtam, hogy valaki üldöz és jön utánam, de azt is, hogy valaki jön és meg fog védeni. A semmiből hírtelen egy fa „ugrott” elém és én neki futottam, és olyan érzésem volt mintha zuhannék bele a semmibe, aztán nagy puffanással szilárd talajt érek. Aztán felébredtem, és rájöttem, hogy az egész egy nagy álom volt.
- Mi a jó büdös…- motyogtam miközben felültem az ágyon. A fejem nagyon fájt, így úgy döntöttem iszok egy kis vizet, veszek be egy gyógyszert és visszafekszek. Ez addig a részig meg is valósult, amíg iszok egy kis vizet, aztán leültem az ablakpárkányomra és bámultam ki az esőbe. Az álmomnak különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam, máskor is voltak már hülye álmaim. Nem tudom meddig nézhettem az esőt, de arra ébredtem, hogy a felkelő nap sugarai simogatják az arcomat. Mivel a nyakamon az érettségi ezért inkább elővetem a tankönyveimet és a matekra koncentráltam. Aztán jöhetett egy kis biosz majd, 11 óra körül eljutottam odáig, hogy felöltözzek és egyek valamit „reggelire”.Kis válogatás után a választásom egy kopott farmerre és egy kinyúlt pólóra esett. A földszintem anyámmal találtam szembe magam.
- Szia! Milyen volt?? Hogy utaztál??- próbáltam rá mosolyogni, de nem igazán ment. különösebben az sem izgatott, hogy anyámnak megint milyen élményei vannak a sokadik utazásáról.
- Jó reggelt! Amerika megint nyüzsgő és koszos. Hát tudod milyen mindig visszamenni Olaszországba utána megint visszajönni ide. Ott semmi nem változott. Elmentem Norahoz is. – anyám húga.
- Legközelebb már én is megyek.
- Ezt örömmel hallom! De most bocsáss meg, mert mennem kell várnak az éteremben. –hát igen anyám nem az az igazi család centrikus anya aki mindig otthon van, Ő az aki a karrierét építgeti. Az igazi Olasz anyák ellentéte…
- Menny csak nyugodtan!- örültem, hogy nem lesz itthon, mert akkor hallgathatnám a dolgait egész nap. – Szia!
- Szia, kicsim!- azzal elment. A konyhába érve a szakácsnőnk fogadott Julia!
- Jó reggelt, Sarah!
- Neked is Julia! Kaphatok valami gyors reggelit, meg egy kis narancslevet.
- Persze! Mit szólnál egy pirítóshoz, meg egy kis lekvárhoz??
- Tökéletes!- miután végeztem sietősen visszamentem a szobámba. A telefonom villogott ezek szerint kaptam egy sms-t.
„ Találkozzunk anyukád étterme előtt fél kettő kor. Hozz magaddal pénzt, mert beszélni akarok veled:S , és ilyenkor mindig vásárolok meg eszek, de ezt úgyis tudod… Puszi Amy…”
Ugyan ezt írtam neki, amikor összejöttem Ben-nel, de neki ez nem lehet mert van pasija…
Ha jól gondolom, akkor Amy-nek nagyon gáz dolga lehet ha már engem hív el. Csak 3 dolog jutott eszembe.
1. Szakított a pasijával… ha ez lenne, akkor az egész hétvégém rá menne a vigasztalásra mikor az rám is rám férne egy megcsalás után.
2. Nem jön velünk főiskolára… ez a világ egyik lehető legrosszabb dolga lenne, de azt nem így közölné
3. lehetőség miszerint Megszökött otthonról, ahogy már vagy 2 éve tervezi és elmegy Angliából… mind közül ez lenne a legrosszabb.
Ezek végig gondolása után arra jutottam, hogy inkább nem találgatok, mert a végén csak bemesélek magamnak valami hülyeséget. Ezért készülni kezdtem, mert már egy óra volt. Mikor az M&M bejárata elé értem addigra odáig jutottam, hogy már nem csak 3 lehetőséget tudtam felhozni. Emlékszem mikor 1,5 éve lejátszódott ugyan ez a jelenet csak fordítva. Repdestem az örömtől, de most van ami a földön tartson… egy fájdalom ami nem múlik… egy fájdalom ami olyan mit egy szikla…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése