Úgy gondolta, hogy felteszek egy olyan történetet, amit egy pályázatra írtam Karácsony alkalmából. Remélem tetszik nektek:P
Hogyan változott meg az életem George bátyám miatt…
A Cullen család nappalijában üldögélt Bella és Emmett. A többiek vagy vadásztak vagy a látszat érdekében dolgoztak. A fiú most a szokásával ellentétben nem bosszantotta a kanapén mellette ülő lányt. Tv-ben most nem ment semmi érdekes a kíváncsiságát már tovább nem tudta türtőztetni Bella, ezért rá kérdezett a gondolataiban már annyit forgatott dologra.
- Emmett!
- Igen, kicsi Bella?! –fordult felé az a nagy maci, akit a bátyja ként szeretett.
- Kérdezhetek valamit???
- Már kérdeztél! De haljam!- Vigyorgott.
- Az a helyzet, hogy nem is tudom, hogy fogalmazzak…- pirult el a lány.
- Egyszerűen!- vigyorgott.
- Már minden tesód elmesélte a történetét csak te nem, kérlek, mond el!- hajtotta le a fejét idegességében. Emmet arcára fagyott a mosoly, a döbbenettől, egy darabig nem tudott megszólalni. A végén csak ennyit mondott.
- Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet! Kérdezd meg Edward-ot!
- De én tőled akarom hallani!- erősködött.
- Hát jó legyen. - Bella felemelte a fejét és a fiúra bámult. – Előre figyelmeztetlek, hogy nem egy romantikus sztori és nem túl izgalmas.
- Akkor is hallani akarom!- ismételte magát Bella.
- 1935-ben történt –kezdett bele. – Vadászni voltunk az apámmal és a bátyáimmal a Tennesee-i hegységben. George a legnagyobb bátyám eltűnt látótávolságból ezért utána indultam. Az erdőt sűrűn benőtte az, aj növényzet és a fák szorosan álltak egymás mellet, ezért nagyon könnyen sikerült eltévednem. –Itt már a padlót bámulta semmibe meredő tekintettel. - A kiabálásomat hosszú ideig nem hallotta senki. Mikor végre azt hittem valaki meghallott és végre kikeveredhetek az erdőből akkor egy hatalmas grizly medvét pillantottam meg a hátam mögött. Akkor szembesültem először vele, hogy innen soha többé nem kerülhetek haza élve. A macika nem sokáig késlekedett morogott majd rám támadt. – Itt már Bellát kirázta a hideg.” Te jó ég!”- motyogta.– Éreztem, hogy ahol hozzám ért rögtön folyni kezdett a vérem. Nem sokig tartott, amíg elveszítettem az eszméletemet és vártam a halát. Mikor már nem voltam messze attól, hogy meghaljak láttam egy szőke hajú, hófehér bőrű, gyönyörű angyalt közeledni. Onnantól kezdve a következő emlékem az, hogy valami lángolt az ereimben és égetett. Azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem is lehet. A pokol tüzében fogok pirosra sülni azokért a bűnökért, amit elkövettem. De egyszer csak csillapodni kezdett a lángolás. Mikor magamhoz tértem az angyalt láttam az ágyam szélén ülni. „ Hol vagyok?!” dadogtam. Rose kedvesen válaszolt minden kérdésemre. Órákon keresztül csak kérdezem pedig akkor még nem volt nagy szám. Mikor már kifogytam a kérdésekből oda fordultam Carlisle-hoz és ezt mondtam neki:” Maga megmentette az éltemet. Ti ketten vagytok az én őrangyalaim, és hogyha vámpírok vagytok, akkor szerintem semmi rossz nem lehet benne!” Utána vadászni indultunk és megbosszultam azt a vérszomjas fenevadat, ami miatt az éltem egyik szakasza lezárult. Az elején nagyon hiányoztak a bátyáim, de aztán egyre jobban beleszerettem Rose-ba ezért az űrt amit éreztem azt egyre jobban betöltötte a szerelem. Őt akkor még mindig az a tény zavarta, ami most is, hogy nem lehet gyereke. Azóta többször vettem el feleségül. –Vigyorgott. – Az elején küzdöttem a bennem élő szörnyeteggel. Nehezen fogadtam el a Vega kaját, de sikerült.
Én figyelmeztettelek, hogy nem romantikus sztori! Ne vágjál, már ilyen fapofát vagy legalábbis pirulj el!- Parancsolt a tehetetlen lányra, aki persze rögtön elpirult. Emmet vihogásban tört ki.
- Edward-dal hogy jöttetek ki?? Esme mikor fogadott örökbe?? Mikor vetted először feleségül Rose-t??
- Először csak egy kérdés! Hát Edward-dal mindig is jól kijöttem. –Mosolygott mintha valami olyan jutott volna eszébe, ami nem igazán ide való. - Esme nem sokkal azelőtt fogadott örökbe, hogy ide költöztünk. Rose-t 1938-ban 3 évvel az átváltozásom után vettem el, azután meg amikor új helyre költöztünk vagy valami nagyobb dolog történt. –Itt megint sejtelmesen elvigyorodott.
- Sziasztok!- lépett a szobába Edward.
- Szia!- mosolygott Bella.
- Remélem jól szórakoztál!- nézett Emmett-re.
- Egy nagyon érdekes történetet hallottam ma délután. –Mosolygott Emmett-re.
- Ennek örülök!- Ölelte át Bellát az Ő oroszlánja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése