2009. november 27.

2. fejezet


Az estély(2. rész)
Leültünk a hinta ágyra, amin előzőleg én ültem. Tök normális dolgokról beszélgettünk, még én is meglepődtem milyen normális szóval, ha nem tudnám róla, amit tudok nem is jönnék rá. Szóba jött a főiskola, az érettségi, ami még 2 nap, a csajok és a pasik. Elkezdtem fázni, mert fújt a szél, persze neki ezt is észre kellet vennie ezért odaadta a fölsőjét. Nem sokkal később meglátom Ben-t a tömegben. Odasietek hozzá, és a fülébe suttogom:
- Menny fel a szobámba mindjárt megyek én is!- majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Oké!- mosolyodott el kajánul.
Visszamentem Alex-hez. Gyorsan beszéltem, de sejtettem, hogy megérti.
- Beszélnem kell vele négy szem közt. Van egy kis probléma. Ha nem jövök vissza 10 percen belül, akkor kérlek, gyere fel valami indokkal és ments ki. Meg tennéd ez nekem??
- Persze!
- Köszönöm!- formálta hangtalanul az ajkam, és már indultam is föl a szobámba. 2 perc múlva már a mondandómba kezdtem bele.
- Képzeld nyertünk! BAJNOKOK VAGYUNK!- mosolygott, egyenesen fájt, hogy ezt a gyönyörű mosolyt le kell törölnöm az arcáról.
- Figyelj! Láttam a képeket és tudom, hogy nem vagyok, elég jó neked ezért kérlek, most mond el, hogy miért! Tudod szeretem tudni mi nem volt elég jó?!
- Milyen képről beszélsz?! Nem tudom, mi van.
- Milyen képek? Még tagadod is. Tudod ez már szánalmas!
- MI??
- Jó akkor felvilágosítalak. TE + SUE= csók, amiből az következik, hogy te engem megcsaltál…- már könnyek szúrták a szemem. A szívemet szorította egy különös érzés.
- Ja, arról beszélsz.
- Igen! Miért mi másról?? Szeretnék egy magyarázatot kapni.
- Szerintem nem kell megmagyaráznom az a kép megmagyaráz mindent…- nem bírtam tovább elsírtam magam.
- Szerinted 1,5 év után nem tartozol nekem semmi magyarázattal??- üvöltöttem és zokogtam egyszerre. – Ennyit jelentett neked 1,5 év , ennyit jelentettem neked??
- Hát…. kezdett volna bele, de félbeszakítottam.
- Tudod, mit nem akarom tudni, hogy mi van. Menny el! – csak nézett rám mintha nem értené, miről beszélek. – Nem hallod tűnj el! Soha többé nem akarlak látni! – csak állt továbbra is velem szembe. Akkor halk kopogásra lettem figyelmes.
- Gyere!- szóltam ki. Bejött Alex.
- Nem hallod, a hölgy azt kéri, tűnj el!!
- Ki vagy te és mi a faszt képzelsz magadról, hogy így beszélsz velem?- húzta föl a szemöldökét Ben.
- Én egy jó barátja vagyok Sarah-nak!
- Az új pasija??
- Ben tűnj el MOST!- üvöltöttem. Nagy nehezen sikerült felfognia, hogy nem kívánatos személy. Mikor becsukta maga mögött az ajtót a földre rogytam és kezembe temettem az arcomat. Nem sokkal később éreztem, hogy két erős kar a derekamnál fogva fel emel, és az ágyra rak.

4 megjegyzés:

mini írta...

Ez a rész is jó lett!
Bár én szívből sajnálom, hogy ilyen rövidek a fejezetek, mert így leülök elolvasom 2 perc alatt és kész.Szerintem ha hosszabbra irnád az emberek jobban beleképzelnék magukat és így mindenkit magával ragadna ez az érdekes kis történet.
puszi, szia

Dorothy írta...

Köszönöm a hsz-eket :P Az a baj, hogyha hosszabbra írnám akkor nagyon hosszú lenne ezért ilyen rövidek, de megpróbálom kicsit nyújtani őket :P

Mystic Angel írta...

Ne nyújtsd!!!!! Mármint úgy ne, hogy olyan nagyon unalmas legyen, hogy sokat taglalsz egy dolgot! Inkább úgy "nyújtsd" hogy bele sűríted egy kicsit a részleteket! Leírásokat, jellemzéseket, esetleg még a végét kicsit húzhattad volna, hogy meddig sírt ott, mint pl: " A könnyeim elapadtak, de még akkor is éreztem a hideg kezek ölelését, ami roppant jól esett. Mert tudtam, hogy ugyan most éltem át életem egyik legfájdalmasabb pillanatát, de tudtam, hogy Alex itt van velem, és kitart mellettem mint jó barát." Vagy akár mi más is lehetett volna még a vége. Tegyél bele belső monológokat! Színesebb lesz a történet hidd el! Sokkal jobban át tudjuk majd érezni a főszereplő jellemét, érzéseit, és azt, amin keresztülmegy! Ja és lehet, hogy ebben a rögtönzött kis részletben találsz hibát, de én is csak akkor szoktam le ellenőrizni a fejezetemet, ha kész! :P Gondolom éppen eleged van belőlem amiért kioktatlak, de csak jó szándékból teszem hidd el!!! Végül is ez nem kioktatás, csak tanács, amit vagy megfogadsz, vagy nem... Ez már csak rajtad áll! ;)

Mystic Angel

Dorothy írta...

Köszönöm az építő kritikát, hidd el nem sokan írják le a véleményüket ... tisztelet a kivételnek... :P megpróbálom megfogadni és még egyszer köszönöm :P