Váratlan látogató…
Gyors öltözés után rohantam le az emeletről, mert tudtam, ha nem tartom az 5 percet nekem végem. Már az asztalnál ült mindenki. Apa a mai újságot olvasta, anya meg Becka-val egyeztette a jövő heti menüt, észre se vették mikor beléptem.
- Jó reggelt!- köszöntem, hogy észrevegyenek.
- Reggelt, hisz mindjárt dél…- motyogta anyám. Neki miért nem jó soha semmi?!
- Jó reggelt kicsim!- mondta apa. Még le sem ültem mikor folytatta. – Ma el kell utaznom 2 hétre New York-ba egy konferenciára, nagyon fontos a cég anyagi szempontjából. –lassan beszélt és lehajtott fejjel.
- Akkor nem leszel itt mikor leérettségizem, és a party-n???- kérdeztem és könnyek szöktek a szemembe.
- Nem! –motyogta. Felálltam és elindultam kifelé, de végül visszafordultam és oda szóltam neki.
- Megígérted…- és azzal kimentem a konyhából.
- Hova mész???- üvöltött utánam anyám.
- A szobámba!- válaszoltam, de akkor jobb ötletem támadt. Kirohantam a bejárati ajtón, vagy is rohantam volna, ha nem ütköztem volna bele valakibe.
- Szia! –mondta, meglepetten.
- Helló! Apa a konyhában van. – motyogtam és indultam volna tovább, ha nem ragadja meg a karom és ránt vissza.
- Ki mondta, hogy hozzá jöttem??- vigyorgott., Alex.
- Akkor??- vágtam hülye fejet.” Akkor minek jött volna ide?” kérdeztem magamtól.
- Igazság szerint azért jöttem, mert meg akartam nézni, hogy milyen állapotban vagy.
- Kösz jól, de nem kellet volna fáradnod miattam. - annyira aranyos tőle, hogy eljött megnézni, hogy vagyok. – Tényleg csak ezért jöttél??- értetlenkedtem.
- Meg lenne itt valami még…- sütötte le a tekintetét.
- Ki vele! –unszoltam.
- Az a helyzet, hogy tudom most sokat kell tanulnod és… arra gondoltam el kellene egy tanuló társ aki már mindent meg tanult vagy 5-ször.- vigyorgott,” hogy jutott eszébe? „ Az most nem lényeg, komolyan ez a vámpír pasi azért jött ide, hogy nekem segítsen tanulni. Áh!
- Az jól jönne, de nem a legjobb időpontot választottad épp összevesztem a szüleimmel…- motyogtam.
- Ez nem túl jó.
- Nem.
- Akkor reggeliztél már??- kérdezte.
- Még nem, és ami azt illeti éhes is vagyok. – kordult meg a hasam.
- Akkor gyere velem!- tökre megbíztam benne. Nem volt olyan érzésem, mintha 2 perc múlva fel akarna falni, vagy kiszívni a vérem. Inkábba az a Biztonságban vagyok, senki nem bánthat. De azért ott volt bennem az is, hogy holnap engem tuti megvágnak irodalomból. Beültünk a kocsijába és áthajtott Londonon, ami meglehetősen meglepett, a kocsiban nem sokat beszélgetünk. Végül egy kis étteremnél ált meg.
- Ez az egyik kedvenc helyem, régen, amikor még emberi kaját ettem voltam itt. - mondta, de én nem igazán figyeltem rá.
- Hahó, kislány itt vagy?!- nézett rám értetlenül.
- Bocs kicsit elkalandoztam.
- És hol jártál??- Vonta fel szép ívű szemöldökét.
- Az irodalom rejtett zegzugaiban.- mondtam kicsit szégyenlősen.
- Ajajj, akkor látom, tényleg kell egy tanulótárs.
- Nem lenne rossz, de csak ha nem gond.
- Nekem nem! Mi lenne, ha reggeliznél és elmennénk, egy helyre ahol az irodalom tobzódik. – vigyorgott.
- Oké!- gyorsan ettem pár pirítóst meg tojást és visszaültünk a kocsiba. Elindultunk vissza Londonba. Reggeli közben szinte csak a szemünkkel kommunikáltunk, én az evés miatt nem tudtam beszélni, Ő meg gondolom nem akart megzavarni.
Kedves Olvasó!
Kérlek írd le a véleményedet akár 2 mondatban is, akár tetszett a fejezet akár nem.
Köszönöm Dóri! :P
5 megjegyzés:
hmm..nekem tetszik:)csak kár h ilyen rövid lett:(
Várom a többit is:)
Hmm, tanulótárs, mi?:D Na, ez jó, várom, hogy fognak tanulni. :P
Kár, hogy ilyen rövidek a részek, ezt például tudtad volna hosszítani (milyen hülye szó!) azzal, ha leírod a kocsit, milyen típusú, színű, vagy az utat, sokan voltak, dugó, vagy épp üres, mint egy szellemváros, az út mentén fák... ilyenek. :) Ez egy tipp, amit, ha megfogadsz, a hangulatot is jobban át tudod adni. A történet Sarah szempontjából íródik, tehát az ő érzéseit is bővebben leírhatnád. Gondolok itt a szüleivel való viszonyára, szereti őket, vagy nem, dühös rájuk, csalódott... Apró tippek, de hatásosak tudnak lenni! :) És bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, nem akarlak kioktatni vagy valami, csupán ötletet adok, hogy jobbá válhass. Puszi! :)
jaj, és szeretnék kérvényezni egy linkcserét! :):P
Köszönöm az a sok tanácsot! Mikor írtam eszembe se jutott, hogy beleírja, de így utólag tényleg kellett volna. Én mindig azt mondom, soha nem kell félned kimondanod amit gondolsz, mert a másik akarata ellenére is átgondolja aztán vagy megfogadja vagy nem. Hát én igyekszem megfogadni. A linkcserét ne kérvényezd hanem másold be! :P Szeretem az ilyen dolgokat :P Még egyszer köszönöm a hsz-eket! Puszi!:P
Igen, szerintem is így van. A legjobban a "hibákból" lehet tanulni. :)
És a blogom: http://bo-szi-lvi.blogspot.com/ Látogassatok meg, és ha már ott jártok, hagyjatok magatok után nyomot! :) :P
Megjegyzés küldése