26. fejezet és vége

Esküvő…

A vendég szobába hajthattam fáradt fejem nyugovóra.  Késő éjszaka feküdt mellém Alex.

- Aludj tovább, késő van- adott puszit az arcomra.

- Szeretlek!- suttogtam alig hallhatóan.

-  Én is!- ölelt át.

- Jól érezted magad??- érdeklődtem csukott szemmel.

-Nagyon- hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Örülök neki.

- Én is.

Reggel korán keltem, de Szerelmem nem feküdt mellettem. Ez a felismerés hamar kiűzte az álmot a szememből. Gyorsan felvettem a kezembe akadó első ruhadarabokat és így indultam a felkutatására. Nem kellett messzire mennem, a lépcsőfordulóban találkoztunk.

- Jó reggelt!- mosolygott rám.

-  Volt már jobb is- néztem a padlót.

-   Miért??- csodálkozott.

-  Mert nem voltál mellettem mikor felkeltem- pirultam el.

-   Ágyba akartam vinni a reggelidet- mutatott a kezében lévő kupac kajára, és megcsókolt.

-  Vétked megbocsájtva- mosolyogtam már én is.

- Mit szólnál, ha a szobában ennéd meg??

-  Részemről rendben- az ágyon ülve falatozgattam a reggelinek szánt finomságokat. Gyümölcs palacsinta és müzli tarkította az amúgy is színes felhozatalt.

-   Jól érzed magad??- tette fel a fogós kérdést.

-    Igen, csak…

-  Csak??

-  Olyan fura ennyi vámpírral együtt, valahogy nem így képzeltem. Ők olyan…

-  Gyorsak, hidegek és mások??- szakított félbe.

-   Nem, nem erre gondoltam. Hanem Ők olyan emberiek- mondtam ki az én egyszerű megoldásomat.

-  Á, értem!

-  Készülődni!- vágódott ki az ajtó. Alice tornádóként rontott a szobába.

-  Még csak 9 óra. Az esküvőig van még 3 óránk- jegyezte meg a párom szemérmetlenül.

- Ez olyan női dolog, te ezt nem értheted.

-  Bocs!- forgatta a szemeit Alex.

-  Kifelé!- tolta az ajtó felé a lány. Szerelmem egy integetéssel elintézte a búcsúzást és már ott sem volt. Az elkövetkező 3 óra életem talán leglassabban eltelt 3 órája volt, de egyszer csak véget ért a sok sminkelés, fodrászkodás, ruhaigazítás és ott ültem a meghívott vendégek között  az udvaron és vártuk a ceremóniát. Egyszer csak Alex ült a mellettem lévő széken és felcsendült a nem éppen szokványos bevonuló dallam. (http://www.youtube.com/watch?v=fodXYrz3CcE&NR=1) Kicsit vicces, hogy pont ez, de ha nekik ez tetszik. Én jót mosolyogtam rajta.  Nessi egy gyönyörú ruhában vonult Edward mellett. A ceremónia nagyon megható volt és nagyon gyorsan vége lett. Kifelé menet hatalmas mosoly terült el az ifjú pár arcán.

-    Annyira szép volt- suttogtam Alexnek.

-  Szerintem is.

Kifelé menet történt egy nagyon furcsa eset, hogy mellém lépett egy ismeretlen férfi és szemembe nézve csak ennyit mondott:

- Tudom ki vagy és nem lesz itt sokáig- aztán eltűnt. Láttam még párszor, ahogy engem bámul, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

- Ki volt ez??- kérdezte Alex.

- Fogalmam sincs-vontam vállat. Zene csendült és Alex-el táncolni kezdtünk. Edward gyönyörűen zongorázott.

- Szabad?- kért fel a furcsa férfi. Mélyen Szerelmem szemébe néztem és egy aprót bólintottam.

- Tessék!- először csak táncoltunk, de egyikünk sem szólt egy szót sem. Egyre messzebb kerültünk a tömegtől és hírtelen abba hagyta a táncolást.

- Mi a baj??- néztem a szemébe.

- Semmi. Sarah Gardinner!- rengeteg ember gyűlt körém és bekerítettek. Különös rossz érzés fogott el.

- Engedjenek el! – és futni kezdtem az erdő felé. Nem tudtam sokáig jóval erősebbek nálam és gyorsabbak.

-  Innen nem menekülsz kislány! – vigyorgott el egy nő, de inkább tőlem 1-2 évvel fiatalabb lánynak mondanám.

-   Hagyjátok békén! Jane  nektek semmit sem ártott!- ugrott mellém Alex- Itt vagyok már nem kell félned!

-   Már késő!- a gyomrom pont nagyságúra zsugorodott, de nem akartam kimutatni mennyire félek.

2 évvel később:

Az egyetemről kifelé tartottam, mikor az autóm mellett egy rég nem látott ismerős várt rám. A szívem vadul kalapált a mellkasomban. Lassan 2 éve, hogy utoljára láttam, azóta csak telefonon beszélünk néha, de többnyire e-mail-en tartjuk a kapcsolatot. Az esküvő elégé balul sült el és akkor kicsit összevesztünk. Az összevesztünk nem fedi azt a kiabálást és kiborulást ami akkor volt kettőnk között. Be sokaltam a sok vámpírtól és attól, hogy majdnem megöltek, de most már túl vagyok rajta. Még mindig szeretem Alexe-t nem az Ő hibája volt ami köztünk történt, sokkal inkább az enyém. Felkaptam a vizet a sok furcsa dolog miatt amit egyszerre kellett átélnem.  Miért van itt?? Mit akar??

-          Szia!- mosolygott rám.

-          Annyira hiányoztál!- öleltem meg. Ugyan olyan hideg és merev mint ahogy az emlékeimben  élt.

-          Ezek szerint nem haragszol.

-          Nem már nem- csordult le egy könnycsepp az arcomon, de Alex hűvös ajkai lecsókolták onnan.

-          Szeretlek Hercegnőm!

-          Én is szeretlek!

-    Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása. 

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket? 

   Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!- szavalat a verset, amit annyira szeretek. 

 Cullen család:

 Nessi: 

Nessi  ruhája:

Sziasztok!

Meghoztam az utolsó fejezetet. Rengeteget adott nekem ez a blog és remélem nem  csak én vagyok ezzel így. A történet véget ért és nem lesz folytatás. Tervezek egy másik történetet, de egy teljesen más témában. Szeretném megköszönni mindenkinek aki olvasott, vagy csak néha néha bele nézett a történetbe. Köszi Netti( most olvasod és azt mondod Mit?! hát azt hogy mellettem voltál!) a legjobb barátnőnek akivel valaha megismertem, és köszi az őrült jó tanácsaidat.Kiemelném A.J.-t aki az elején biztatott és megmondta a véleményét. LEGYETEK JÓK!!

Puszi Mindenkinek : Dóri

Ruha

Egyedi Ruha:

25. fejezet

Cullen család

Beérve a lakásba két vöröses hajú nő fogadott minket. Alex mellett álltam és szorongattam a kezét.

-          Szia! Nessi vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek- nyújtott kezet.

-          Helló! Köszönöm a meghívást!

-          Ó hagyjuk a formalitásokat, egy család vagyunk!- jött be még egy nő és egy férfi a nappalinak a normális értemben nem nevezhető helységbe. 

-          Szia! Ez itt a mi családunk, mi vagyunk a híres Cullenék- vigyorgott egy medve méretű fekete hajú férfi a lépcső tetejéről.

-          Emett legyél már normális!- vágta fejbe (iszonyú nagyot csattant, de csak röhögött az egészen) egy gyönyörű szőke kb. velem egyidős lány.

-          Nagyon sajnállak, hogy most velünk vagy kénytelen együtt lenni és pont a mi családunkat választottad- mosolygott rám melegen egy újabb férfi. Próbáltam vissza mosolyogni, de fogalmam sincsen kik Ők, de nagyon úgy fest, hogy ők ismernek, vagy azt hiszik ismernek.

-           De udvariatlanok vagyunk- folytatta- Edward  vagyok, Ő itt Bella a feleségem- mutatott a Nessi mellett álló nőre- Rosalie a nővérem és Emett a férje, Esme az „anyukám” és szerintem itt nagyon sok mindenkié, Nessi a lányom, Nahuel a vőlegény, de már nem sokáig- vigyorgott- és itt van mindenki „ apukája” Carlisle- nagyon vicces látvány nyújthattam, mert mindenki vigyorgott vagy Ők ilyenek?!

-          Azt hiszem a második- motyogta Edward.

-          Tessék??

-          Hallom a gondolataid- vonta meg a vállát.

-          Anyám egyre furább ez a hely- vigyorogtam.

-          Gyere mutatnom kell valamit. Csak neked csináltam- húzott a lépcső felé Alice.

-          Oké.

-          Akkor engedd el Alex kezét kérlek!- nézett a szemembe, Emett azt hiszem így hívták,  nagyon röhögött.

-          Menj csak!- tolt a lány után Kedvesem.

Felértünk a másodikra és benyitott egy hatalmas szobába.

-          Ülj le!- mutatott az ágyra. Nem válaszoltam, inkább eleget tettem a kérésnek- Ezt neked terveztem- hozott elő egy ruha zacskót.

-          Nekem van ruhám, de azért köszönöm.

-          Drágám, mindenki ruháját én csináltam. Csak próbált fel!

-          Oké!- adtam be a derekam.  Bementem a fürdőszobába és felvettem a lila pánt nélküli gyönyörű ruhát. Nagyon extra vagáns és szerintem túl nagy a dekoltázsa és kicsit túl rövöd, de ennek ellenére  pont jó volt.

-          Itt a cipő hozzá- jött be Alice.

-          Miért csináltad? Nem is ismersz.

-          De láttam már rajtad. Tudod én mindent látok- mutogatott a fejére. Ezen elnevettem magam- Alex nagyon aranyos és kedves. A családunk nagyon sokat köszönhet neki és ha Ő téged választott nekünk kötelességünk ezt elfogadni és téged befogadni. Nekem különben is színpatikus vagy.

Nem tudtam mit mondani, csak lesütött szemmel álltam és pirultam.

-          Bejöhetünk??- jelent meg az ajtóban a család többi nő nemű tagja.

-          Persze.

-          Gyönyörű vagy!- jött beljebb Nessi. Nagyon kedves lány, remélem boldog lesz a választottjával.

-          Csináltam ennivalót, ha esetleg megéheztél volna- simogatta meg a fejem Esme.

-          Köszönöm. Ti mind annyira kedvesek és figyelmesek vagytok velem, nem tudom, hogy köszönjem meg.

-          Jaj, tudod nagyon emlékeztetsz az emberi énemre, én is ilyen voltam- nevetett Bella.

-          És az jó??

-          Igen- nevetett mindenki.

Levettem a ruhát és lementünk a nappaliba. nagy meglepetésemre a fiúk eltűntek.

-          Legénybúcsú!- nevetett fel Alice.

-          Gondolhattam volna, de azért Alex elbúcsúzhatott volna- sóhajtottam fel. Leültünk dvd-zni . A film után minden bátorságomat összeszedve kérdeztem:

-          Várod a holnapi napot??

-          IGEN!- szinte kiáltotta a boldogságtól a menyasszony. 

24. fejezet

Utazás, érkezés, bemutatkozás…

Megfordultam Alex ölelésében és kérdőn néztem a szemébe. Hogy én?? Esküvőre?? De hát nem is ismer.

-          Kik Ők??

-          Nessi  Bella és Edward lánya, aki mellesleg félig vámpír félig ember. Nahuel pedig a megmentője, de Ő is csak félig olyan, mint én.  Egymásba szerettek és most nagyon úgy néz ki, hogy esküvőjük lesz- a szeme mosolygott, de az arca komoly volt.

-          Engem nem is ismernek, miért kaptam meghívót??

-          Gondolom Alice küldte. Ő a jövőbe lát és gondolom látta, hogy beléd szeretek és szeretnék, ha együtt mennénk hozzájuk.

-          Ez olyan…- ne tudtam, hogy kéne befejeznem a mondatot, hiszen rajta kívül senkit sem ismerek ott.

-          Félelmetes, rémisztő, aggasztó, de mégis olyan érzésed van mintha elkellene menned?

-          Nem teljesen, de valami ilyesmi. Kimaradt pár dolog.

-          Például??

-           A vicces és mit vigyek magammal Amerikába, és egyáltalán melyik ruhámat vigyem érzések- csókoltam meg.

-          Ez azt jelenti, hogy eljössz??

-          Ott leszek!- adtam puszit az arcára, amin egy hatalmas mosoly foglalt helyet.

A napok gyorsan teltek és végre eljött a nap mikor utazunk. Anya nem éppen jól fogadta a hírt, hogy elutazom, de miután sokat könyörögtem és azt mondtam, hogy így megismerhetem Alex családját (ami nem is olyan nagy hazugság, sőt inkább egy finomabb megfogalmazás) belement. Nagyon várta, de egyben rettegtem ettől a naptól. A lányokkal vettünk egy alkalmi ruhát erre az alkalomra külön. Gyönyörű kék ruhát. Óvatosan és féltve tettem bele a bőröndömbe.  A repülő út alvással telt a részemről, mivel kettőnk közül csak én tudom ezt a nemes műveletet végrehajtani. Akkor ébredtem, mikor leszálláshoz készülődtünk.  

-          Kapcsold be az öved! –suttogta egy édes hang a fülembe egy édes hang. Nem válaszoltam, de komás és lapos pillantások közben ügyetlenül, de végül bekapcsoltam.  Az eső esett mikor kiléptünk a reptér kapuján. Ott vártak már ránk.

-          Végre itt vagytok!- csiripelte egy fekete rövid hajú lány. Mellette egy kuszán égnek meredező mézszínű hajú fiú lépkedett felénk.

-          Alice! Jasper! Annyira hiányoztatok!- ölelte át a régen látott barátait Alex.

-          Szia Sarah!- puszilt meg Alice, bevallom ezzel nagyon, de nagyon meglepett.

-          Helló!- próbáltam mosolyogni. Igyekeztem Szerelmem háta mögé bújni, de nem nagyon jött össze.

-          Nem kell így megszeppeni, Kislány! Nem fogunk bántani- mosolygott rám a Szöszi.

-          Induljunk, mert elkésünk!- csacsogat megint a csajszi.

-          Veled soha nem lehet elkésni sehonnan!- szólt közbe Alex, mikor már indultunk.

-          Láttam milyen ruhát vettél!- fordult felém Alice. Ez soha nem tudja abbahagyni a beszédet?! Nagyon vicces. Várjunk!

-          Hol? Mikor? Hogyan? Még Alex sem látta.

-          Egyszerű. A jövőbe látok. Láttam mikor elhatároztad, hogy megveszed- jelentette ki olyan egyszerűséggel mintha csak azt ismertetné hány óra van. Az állam a padlón koppant. Mi??- Jól hallottad.

-          Kicsim! Azt hiszem jobb ha most felkészítelek, hogy ne érjen több ilyen meglepetés. Jasper irányítani tudja az érzéseid…- elsorolta kiről mit kell tudnom és ki hogy néz ki. Mire véget ért a történetekkel meg is érkeztünk Forks-ba. A táj zöld, mindenhol zöld. Most vettem csak észre, hogy milyen autóban ülünk. Egy gyönyörű új fekete Passa-t hátsó ülésén foglaltam helyet. A szívem a torkomban dobogott, mikor lassítottunk majd megálltunk a hatalmas fehér ház előtt. A táj gyönyörű, de valahonnan nagy ismerős. Mi vár itt rám?? 

Sziasztok!

Pár kép: 

Ruha:

Autó: