Utazás, érkezés, bemutatkozás…
Megfordultam Alex ölelésében és kérdőn néztem a szemébe. Hogy én?? Esküvőre?? De hát nem is ismer.
- Kik Ők??
- Nessi Bella és Edward lánya, aki mellesleg félig vámpír félig ember. Nahuel pedig a megmentője, de Ő is csak félig olyan, mint én. Egymásba szerettek és most nagyon úgy néz ki, hogy esküvőjük lesz- a szeme mosolygott, de az arca komoly volt.
- Engem nem is ismernek, miért kaptam meghívót??
- Gondolom Alice küldte. Ő a jövőbe lát és gondolom látta, hogy beléd szeretek és szeretnék, ha együtt mennénk hozzájuk.
- Ez olyan…- ne tudtam, hogy kéne befejeznem a mondatot, hiszen rajta kívül senkit sem ismerek ott.
- Félelmetes, rémisztő, aggasztó, de mégis olyan érzésed van mintha elkellene menned?
- Nem teljesen, de valami ilyesmi. Kimaradt pár dolog.
- Például??
- A vicces és mit vigyek magammal Amerikába, és egyáltalán melyik ruhámat vigyem érzések- csókoltam meg.
- Ez azt jelenti, hogy eljössz??
- Ott leszek!- adtam puszit az arcára, amin egy hatalmas mosoly foglalt helyet.
A napok gyorsan teltek és végre eljött a nap mikor utazunk. Anya nem éppen jól fogadta a hírt, hogy elutazom, de miután sokat könyörögtem és azt mondtam, hogy így megismerhetem Alex családját (ami nem is olyan nagy hazugság, sőt inkább egy finomabb megfogalmazás) belement. Nagyon várta, de egyben rettegtem ettől a naptól. A lányokkal vettünk egy alkalmi ruhát erre az alkalomra külön. Gyönyörű kék ruhát. Óvatosan és féltve tettem bele a bőröndömbe. A repülő út alvással telt a részemről, mivel kettőnk közül csak én tudom ezt a nemes műveletet végrehajtani. Akkor ébredtem, mikor leszálláshoz készülődtünk.
- Kapcsold be az öved! –suttogta egy édes hang a fülembe egy édes hang. Nem válaszoltam, de komás és lapos pillantások közben ügyetlenül, de végül bekapcsoltam. Az eső esett mikor kiléptünk a reptér kapuján. Ott vártak már ránk.
- Végre itt vagytok!- csiripelte egy fekete rövid hajú lány. Mellette egy kuszán égnek meredező mézszínű hajú fiú lépkedett felénk.
- Alice! Jasper! Annyira hiányoztatok!- ölelte át a régen látott barátait Alex.
- Szia Sarah!- puszilt meg Alice, bevallom ezzel nagyon, de nagyon meglepett.
- Helló!- próbáltam mosolyogni. Igyekeztem Szerelmem háta mögé bújni, de nem nagyon jött össze.
- Nem kell így megszeppeni, Kislány! Nem fogunk bántani- mosolygott rám a Szöszi.
- Induljunk, mert elkésünk!- csacsogat megint a csajszi.
- Veled soha nem lehet elkésni sehonnan!- szólt közbe Alex, mikor már indultunk.
- Láttam milyen ruhát vettél!- fordult felém Alice. Ez soha nem tudja abbahagyni a beszédet?! Nagyon vicces. Várjunk!
- Hol? Mikor? Hogyan? Még Alex sem látta.
- Egyszerű. A jövőbe látok. Láttam mikor elhatároztad, hogy megveszed- jelentette ki olyan egyszerűséggel mintha csak azt ismertetné hány óra van. Az állam a padlón koppant. Mi??- Jól hallottad.
- Kicsim! Azt hiszem jobb ha most felkészítelek, hogy ne érjen több ilyen meglepetés. Jasper irányítani tudja az érzéseid…- elsorolta kiről mit kell tudnom és ki hogy néz ki. Mire véget ért a történetekkel meg is érkeztünk Forks-ba. A táj zöld, mindenhol zöld. Most vettem csak észre, hogy milyen autóban ülünk. Egy gyönyörű új fekete Passa-t hátsó ülésén foglaltam helyet. A szívem a torkomban dobogott, mikor lassítottunk majd megálltunk a hatalmas fehér ház előtt. A táj gyönyörű, de valahonnan nagy ismerős. Mi vár itt rám??
Sziasztok!
Pár kép:
Ruha:
Autó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése