Amikor felgyorsulnak az események…
- Mit tettél vele??- üvöltötte egy dallamos hang a fejem mellől. A hely, ahol eddig voltam semmivé foszlott, és csak egy elgyötört fejfájást hagyott maga után.
- Nyugi már, nincsen semmi baja. Játszadoztam vele kicsit, vagyis inkább a képzeletével- hallottam Eva mosolytól ittas hangját. Hűvös ajakak érintését éreztem az arcomon.
- Hagyd békén!! – morogta Alex.
- Te velem ne beszélj így!!- kezdett ideges lenni Eva- Láttam még a nyakláncot is neki adtad…
- Semmi közöd hozzá kinek, mit, mikor és miért adok az én cuccaim közül.
- Hagyjátok abba!!- akartam mondani, de csak erőtlen rekedt motyogásra futotta.
- Mit mondtál Kicsim??- emelt fel a földről a megmentőm.
- Fejezzétek be!- nyitottam ki a szemem.
- Miért a Kisaszonyak nem tetszik valami??- vonta fel a szemöldökét az előttem álló gyönyörű, szőke vámpírnő.
- Ha nem tűnt volna fel egy parkolóban vagyunk!- néztem rá szúrósan.
- Ez ésszerű érv- jelent meg egy halvány mosoly Alex száján és adott egy puszit a homlokomra.
- Na, jó én megyek!- lépett le a váratlan látogatom.
- Oké!
Alex haza vitt. Nem beszéltünk a történtekről, de rengetegszer kért bocsánatot, pedig Ő nem is csinált semmit, próbáltam nyugtatni, hogy semmi baj és jól vagyok, de a kérdésekből ítélve nem voltam elégé meggyőző. Fel is kísért a szobámba. Úgy terveztük, hogy megnézünk egy filmet vagy inkább zenét hallgatunk és beszélgetünk, de egy váratlan személy húzta keresztül a számításainkat.
- Gio!- elengedtem a Szerelmem kezét az emeleti folyosón és futva indultam el és ugrottam kedvenc olasz ismerősöm nyakába.
- Sarah! Annyira hiányoztál! – ölelt meg. Annyira szeretem. Már kicsi korom óta ismerem, mert Ő volt a nagymamám szomszédja és nyaranta anya éttermében van gyakorlaton ugyanis szakácsnak készül, és milyen lenne, ha nem eredeti olasz szakács lenne az étterembe?!
- Te is!!- felkapott és lekezdett fogatni, bár ne tette volna. Rettenetesen szédültem- Tegyél le! –suttogtam.
- Jól vagy?! Annyira elsápadtál- aggódott, erre már Alex is közelebb jött, ugyan is eddig a lépcső tetejéről figyelte a jelentett.
- Persze, jól vagyok, de ha egy izom kolosszus megforgat még jó, hogy megszédülök- próbáltam mosolyogni.
- Gyere ide!- ölelte most Alex és adott puszit a homlokomra.
- Jaj, de illetlen vagyok. Alex Ő itt Gio az én kedvenc olaszom, Gio Ő itt Alex a párom- mutogattam. Kezet fogtak egymással- Te jó ég!!
- Mi a baj Kicsim??
- Semmi csak két izmos pasi tornyosul fölém és eléggé kisebbségi érzésem van- tettetem a durcit.
- Nők!- forgatta a szemeit Gio- Soha nem fogom megérteni Őket.
Kedvenc olaszom nem sokáig maradt köreinkben, inkább ment aludni. Még lesz rá két hónapunk, hogy mindent megbeszéljünk. A szobámba érve egy boríték volt az ágyamon. Reggel én mindent elpakoltam, emlékszem. Közelebb érve rájöttem, hogy nem is egy, hanem kettő.
- Nyisd ki!- bíztatott Alex, miután elolvastam a feladót a szívverésem kihagyott egy ütemet.
- Mi van akkor, ha nem jó hír??- fordultam szembe vele.
- Akkor itt maradsz, és örökre együtt leszünk!- nézett a szemembe.
- Ígéred??- bújtam hozzá.
- Igen- simogatta a hajamat-, de soha nem fogod megtudni mi áll benne, ha nem nyitod ki.ű
Nagy levegőt vettem és megpróbáltam a kezem remegését csillapítani, de nagy szenvedés után kivettem a papírt a rejtekéből. Széthajtogattam és olvasni kezdtem:
„ Tisztelt Ms. Gardinner!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert az Oxfordi Egyetem angol irodalom szakára.” Nem olvastam tovább, már tudtam, a lényeget. Örültem, mert teljesült az egyik álmom és felvettek, de ez azt is jelenti, hogy el kell költöznöm.
- Sikerült! – kapott fel Alex.
- Igen sikerült!- csókoltam meg. Örültünk egy kicsit, aztán a másik boríték következett. Se feladó, se valami jel, hogy mi lehet benne.
- Szerinted mi ez??- néztem kérdőn a vámpíromra.
- Nem tudom, de nyisd ki!
- Jól van, na!- vigyorogtam. Kemény, finom papírt rejtett a fehér semleges borítás. Halvány rózsaszínre ezüst domború nyomással ennyi ált: Meghívó. Kinyitottam és gyors olvasás után rájöttem, hogy hivatalos vagyok Nessi Cullen és Nahuel esküvőjére.
Sziasztok!
van egy bejelenteni valóm. Kb. még 4-5 fejezet és vége a történetnek. Nekem nagyon sokat adott és remélem valamennyit nektek is .
Puszi Dóri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése