Cullen család
Beérve a lakásba két vöröses hajú nő fogadott minket. Alex mellett álltam és szorongattam a kezét.
- Szia! Nessi vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek- nyújtott kezet.
- Helló! Köszönöm a meghívást!
- Ó hagyjuk a formalitásokat, egy család vagyunk!- jött be még egy nő és egy férfi a nappalinak a normális értemben nem nevezhető helységbe.
- Szia! Ez itt a mi családunk, mi vagyunk a híres Cullenék- vigyorgott egy medve méretű fekete hajú férfi a lépcső tetejéről.
- Emett legyél már normális!- vágta fejbe (iszonyú nagyot csattant, de csak röhögött az egészen) egy gyönyörű szőke kb. velem egyidős lány.
- Nagyon sajnállak, hogy most velünk vagy kénytelen együtt lenni és pont a mi családunkat választottad- mosolygott rám melegen egy újabb férfi. Próbáltam vissza mosolyogni, de fogalmam sincsen kik Ők, de nagyon úgy fest, hogy ők ismernek, vagy azt hiszik ismernek.
- De udvariatlanok vagyunk- folytatta- Edward vagyok, Ő itt Bella a feleségem- mutatott a Nessi mellett álló nőre- Rosalie a nővérem és Emett a férje, Esme az „anyukám” és szerintem itt nagyon sok mindenkié, Nessi a lányom, Nahuel a vőlegény, de már nem sokáig- vigyorgott- és itt van mindenki „ apukája” Carlisle- nagyon vicces látvány nyújthattam, mert mindenki vigyorgott vagy Ők ilyenek?!
- Azt hiszem a második- motyogta Edward.
- Tessék??
- Hallom a gondolataid- vonta meg a vállát.
- Anyám egyre furább ez a hely- vigyorogtam.
- Gyere mutatnom kell valamit. Csak neked csináltam- húzott a lépcső felé Alice.
- Oké.
- Akkor engedd el Alex kezét kérlek!- nézett a szemembe, Emett azt hiszem így hívták, nagyon röhögött.
- Menj csak!- tolt a lány után Kedvesem.
Felértünk a másodikra és benyitott egy hatalmas szobába.
- Ülj le!- mutatott az ágyra. Nem válaszoltam, inkább eleget tettem a kérésnek- Ezt neked terveztem- hozott elő egy ruha zacskót.
- Nekem van ruhám, de azért köszönöm.
- Drágám, mindenki ruháját én csináltam. Csak próbált fel!
- Oké!- adtam be a derekam. Bementem a fürdőszobába és felvettem a lila pánt nélküli gyönyörű ruhát. Nagyon extra vagáns és szerintem túl nagy a dekoltázsa és kicsit túl rövöd, de ennek ellenére pont jó volt.
- Itt a cipő hozzá- jött be Alice.
- Miért csináltad? Nem is ismersz.
- De láttam már rajtad. Tudod én mindent látok- mutogatott a fejére. Ezen elnevettem magam- Alex nagyon aranyos és kedves. A családunk nagyon sokat köszönhet neki és ha Ő téged választott nekünk kötelességünk ezt elfogadni és téged befogadni. Nekem különben is színpatikus vagy.
Nem tudtam mit mondani, csak lesütött szemmel álltam és pirultam.
- Bejöhetünk??- jelent meg az ajtóban a család többi nő nemű tagja.
- Persze.
- Gyönyörű vagy!- jött beljebb Nessi. Nagyon kedves lány, remélem boldog lesz a választottjával.
- Csináltam ennivalót, ha esetleg megéheztél volna- simogatta meg a fejem Esme.
- Köszönöm. Ti mind annyira kedvesek és figyelmesek vagytok velem, nem tudom, hogy köszönjem meg.
- Jaj, tudod nagyon emlékeztetsz az emberi énemre, én is ilyen voltam- nevetett Bella.
- És az jó??
- Igen- nevetett mindenki.
Levettem a ruhát és lementünk a nappaliba. nagy meglepetésemre a fiúk eltűntek.
- Legénybúcsú!- nevetett fel Alice.
- Gondolhattam volna, de azért Alex elbúcsúzhatott volna- sóhajtottam fel. Leültünk dvd-zni . A film után minden bátorságomat összeszedve kérdeztem:
- Várod a holnapi napot??
- IGEN!- szinte kiáltotta a boldogságtól a menyasszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése