Esküvő…
A vendég szobába hajthattam fáradt fejem nyugovóra. Késő éjszaka feküdt mellém Alex.
- Aludj tovább, késő van- adott puszit az arcomra.
- Szeretlek!- suttogtam alig hallhatóan.
- Én is!- ölelt át.
- Jól érezted magad??- érdeklődtem csukott szemmel.
-Nagyon- hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Örülök neki.
- Én is.
Reggel korán keltem, de Szerelmem nem feküdt mellettem. Ez a felismerés hamar kiűzte az álmot a szememből. Gyorsan felvettem a kezembe akadó első ruhadarabokat és így indultam a felkutatására. Nem kellett messzire mennem, a lépcsőfordulóban találkoztunk.
- Jó reggelt!- mosolygott rám.
- Volt már jobb is- néztem a padlót.
- Miért??- csodálkozott.
- Mert nem voltál mellettem mikor felkeltem- pirultam el.
- Ágyba akartam vinni a reggelidet- mutatott a kezében lévő kupac kajára, és megcsókolt.
- Vétked megbocsájtva- mosolyogtam már én is.
- Mit szólnál, ha a szobában ennéd meg??
- Részemről rendben- az ágyon ülve falatozgattam a reggelinek szánt finomságokat. Gyümölcs palacsinta és müzli tarkította az amúgy is színes felhozatalt.
- Jól érzed magad??- tette fel a fogós kérdést.
- Igen, csak…
- Csak??
- Olyan fura ennyi vámpírral együtt, valahogy nem így képzeltem. Ők olyan…
- Gyorsak, hidegek és mások??- szakított félbe.
- Nem, nem erre gondoltam. Hanem Ők olyan emberiek- mondtam ki az én egyszerű megoldásomat.
- Á, értem!
- Készülődni!- vágódott ki az ajtó. Alice tornádóként rontott a szobába.
- Még csak 9 óra. Az esküvőig van még 3 óránk- jegyezte meg a párom szemérmetlenül.
- Ez olyan női dolog, te ezt nem értheted.
- Bocs!- forgatta a szemeit Alex.
- Kifelé!- tolta az ajtó felé a lány. Szerelmem egy integetéssel elintézte a búcsúzást és már ott sem volt. Az elkövetkező 3 óra életem talán leglassabban eltelt 3 órája volt, de egyszer csak véget ért a sok sminkelés, fodrászkodás, ruhaigazítás és ott ültem a meghívott vendégek között az udvaron és vártuk a ceremóniát. Egyszer csak Alex ült a mellettem lévő széken és felcsendült a nem éppen szokványos bevonuló dallam. (http://www.youtube.com/watch?v=fodXYrz3CcE&NR=1) Kicsit vicces, hogy pont ez, de ha nekik ez tetszik. Én jót mosolyogtam rajta. Nessi egy gyönyörú ruhában vonult Edward mellett. A ceremónia nagyon megható volt és nagyon gyorsan vége lett. Kifelé menet hatalmas mosoly terült el az ifjú pár arcán.
- Annyira szép volt- suttogtam Alexnek.
- Szerintem is.
Kifelé menet történt egy nagyon furcsa eset, hogy mellém lépett egy ismeretlen férfi és szemembe nézve csak ennyit mondott:
- Tudom ki vagy és nem lesz itt sokáig- aztán eltűnt. Láttam még párszor, ahogy engem bámul, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
- Ki volt ez??- kérdezte Alex.
- Fogalmam sincs-vontam vállat. Zene csendült és Alex-el táncolni kezdtünk. Edward gyönyörűen zongorázott.
- Szabad?- kért fel a furcsa férfi. Mélyen Szerelmem szemébe néztem és egy aprót bólintottam.
- Tessék!- először csak táncoltunk, de egyikünk sem szólt egy szót sem. Egyre messzebb kerültünk a tömegtől és hírtelen abba hagyta a táncolást.
- Mi a baj??- néztem a szemébe.
- Semmi. Sarah Gardinner!- rengeteg ember gyűlt körém és bekerítettek. Különös rossz érzés fogott el.
- Engedjenek el! – és futni kezdtem az erdő felé. Nem tudtam sokáig jóval erősebbek nálam és gyorsabbak.
- Innen nem menekülsz kislány! – vigyorgott el egy nő, de inkább tőlem 1-2 évvel fiatalabb lánynak mondanám.
- Hagyjátok békén! Jane nektek semmit sem ártott!- ugrott mellém Alex- Itt vagyok már nem kell félned!
- Már késő!- a gyomrom pont nagyságúra zsugorodott, de nem akartam kimutatni mennyire félek.
2 évvel később:
Az egyetemről kifelé tartottam, mikor az autóm mellett egy rég nem látott ismerős várt rám. A szívem vadul kalapált a mellkasomban. Lassan 2 éve, hogy utoljára láttam, azóta csak telefonon beszélünk néha, de többnyire e-mail-en tartjuk a kapcsolatot. Az esküvő elégé balul sült el és akkor kicsit összevesztünk. Az összevesztünk nem fedi azt a kiabálást és kiborulást ami akkor volt kettőnk között. Be sokaltam a sok vámpírtól és attól, hogy majdnem megöltek, de most már túl vagyok rajta. Még mindig szeretem Alexe-t nem az Ő hibája volt ami köztünk történt, sokkal inkább az enyém. Felkaptam a vizet a sok furcsa dolog miatt amit egyszerre kellett átélnem. Miért van itt?? Mit akar??
- Szia!- mosolygott rám.
- Annyira hiányoztál!- öleltem meg. Ugyan olyan hideg és merev mint ahogy az emlékeimben élt.
- Ezek szerint nem haragszol.
- Nem már nem- csordult le egy könnycsepp az arcomon, de Alex hűvös ajkai lecsókolták onnan.
- Szeretlek Hercegnőm!
- Én is szeretlek!
- Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!- szavalat a verset, amit annyira szeretek.
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!- szavalat a verset, amit annyira szeretek.
Cullen család:
Nessi:
Nessi ruhája:
Sziasztok!
Meghoztam az utolsó fejezetet. Rengeteget adott nekem ez a blog és remélem nem csak én vagyok ezzel így. A történet véget ért és nem lesz folytatás. Tervezek egy másik történetet, de egy teljesen más témában. Szeretném megköszönni mindenkinek aki olvasott, vagy csak néha néha bele nézett a történetbe. Köszi Netti( most olvasod és azt mondod Mit?! hát azt hogy mellettem voltál!) a legjobb barátnőnek akivel valaha megismertem, és köszi az őrült jó tanácsaidat.Kiemelném A.J.-t aki az elején biztatott és megmondta a véleményét. LEGYETEK JÓK!!
Puszi Mindenkinek : Dóri
2 megjegyzés:
jajj, most szégyenlem magam! :$ Itt voltam, és olvastam végig, és elnézést, hogy nem írtam kommentet! :$
Nagyon jó volt mind, és szép befejezése lett, bár egy kicsit fura, és nem teljesen értem. Gondolom, Jane-ék nem változtatták át, de mi történt abban a két évben? Mi az, hogy már nem haragszik Sarah Alexre?
Ne szégyelld magad, mert nem a kommentár a fontod, hanem az, hogy olvastad a történetet. örülök, hogy tetszett. Igazad van tényleg nagyon kusza lett a vége és nem érthető. nagyon álmos voltam mikor írtam és közben a meccset is néztem. Elnézést, hogy ilyen lett, de már átírtam és ki is egészítettem a hiányzó adatokkal:P Olvasd el és megtudod a részleteket:P
Megjegyzés küldése