2010. május 25.

20. fejezet


Eva és John…
Leparkolt egy gyönyörű ház előtt.  Kis virágos kert volt a kapu mögött és a ház előtt. Gyönyörű volt és nagyon otthonos.  Oldalt volt a bejárat, míg sétáltunk megpillantottam hátul egy hintát az egyik fa ágaihoz kötözve. Mint egy idióta rohantam oda.  Hallottam, ahogy a hátam mögött nevet Alex.
-          Pont úgy festesz, mint egy kislány!- nézett rám. HA nem Ő mondta volna talán még meg is sértődtem volna, de így nem tudok.  Mikor végre kihintáztam magam bementünk a házba. Nem tudom mire kellett volna számítanom, de jól eső megkönyebülést éreztem. A falak meleg krémszínben pompáztak és az előszobából kiindulva kéznyomok vonultak végig a falakon.  Szerintem nagyon jól nézett ki.
-          Üdv itt!
-          Ez nagyon, nagyon jó néz ki! –fordultam szembe Alexxel.
-          Ki Ő??- mutatta egy képre, amin egy barna göndör hajú kis lány feküdt egy hófehér takaróban.
-          Ő Nessi Cullen. Bella és Edwad kislánya.
-          Nagyon aranyos!
-          Ugye!- mosolygott- Gyere, megmutatom a szobámat!
-          Oké!- de meg se várta a válaszomat és elkezdett maga után húzni a nappalin keresztül.  Mikor végre beértünk  a szobájába az állam a padlót súrolta. A falak pasztellkéket és az ággyal szemben egy hatalmas szekrény foglalt helyet, ami mellet egy egész falat betöltő polcsor helyezkedett el.  Közelebb léptem és megnéztem azt a rengeteg kabalát, ami a polcokon volt.
-          Honnan van ennyi??- fordultam elég értetlen képpel felé.
-          Hát tudod, akinek ennyi ideje volt ezek összegyűjteni, mint nekem van egy pár darab. A világ legkülönbözőbb pontjairól vannak. Ez-vett el egy porcelán elefántot- Indiából van, de ezt- mutatott egy kicsi piás üvegre, ami be volt valamivel csomagolva- ugyan abban az évben vettem Moszkvában.  
-          Ez fantasztikus!- ültem le a földre.
-          Miért oda ülsz??
-          Mert így megnézhetem a többit is- vigyorogva néztem fel rá. Elég hosszú ideig nézegettem végeztem, a világutazó polcot (mert idő közben ezt a nevet kapta tőlem), de minden mást is alaposan szemügyre vettem a szobában.  Éppen az asztalon elhelyezett laptopnál jártam,  mikor Alex hírtelen felkelt az ágyról, ahol csücsült és kirohant , csak egy elmosódó csíkot láttam belőle. Pár másodperccel később hallottam, ahogy csukódik az ajtó. KI lehet az? Mit akarhat és egyáltalán, hogy juthatott be?  suhantak át a kérdések az agyamon. Aztán beszélgetés hangjai szűrődtek be.
-          Te komolyan idehoztad?? – érdeklődött elég hevesen egy női hang. Ki lehet ez a nő és mit akarhat az én szerelmemtől?!
-          Jajj, ne már ne hisztizz!- mondta Alex nyugodtan.
-          Ezt te sem gondoltad komolyan!- emelte meg a hangját a nő.
-          Szeretem, érted szeretem!- Ez a mondat nagyon szíven talált és mosolyogtam magamban. Odalopóztam az ajtóhoz, aztán elhalkult a beszélgetés és nem hallottam. Nem sokkal később nyílt az ajtó és visszatért hozzám a párom. Láttam rajta, hogy ideges. Fel- alá kezdett járkálni a szobába, mikor már nem bírtam tovább mögé mentem és megöleltem.
-          Mi a baj??- súgtam a fülébe.
-          Valamit el kell mondjak- nézett rám nagyon komolyan. Valami nagyon rossz érzésem támadt hírtelen. leült az ágyra és az ölébe vont. Nem nézett a szemembe- Még nem meséltem, de van egy nővérem. – na jó erre nem számítottam- Evanak hívják. Nagyon aranyos, de most kicsit felbosszantottam, mert nem szóltam neki, hogy ide hozlak. Van egy barátja is és pont most érkeztek meg. Szeretnék neki bemutatni- félve pillantott rám.
-          Nem is tudod mekkora Kő esett le a szívemről. –fúrtam a fejemet a nyakába, majd megpusziltam.
-          Nem félsz tőlük??
-          Miért kéne?!
-          Mert ők is vámpírok- világosított fel.
-          Ja!- esett le. Kicsit berezeltem, de beleegyeztem, hogy találkozzunk. 10 perc múlva már a nappaliban ültünk mind.
-          Helló, Eva vagyok!- köszönt egy hullámos barna hajú nő, az arca nagyon kedves volt és mosolygott.
-          Szia, Sarah!- mosolyogtam felé, akkor egy szőkés hajú pasi jelnet meg.
-          Sziasztok, John vagyok!- nyújtott kezet, amit én készségesen elfogadtam.
-          Sahra! 
Sziasztok Drágáim!
Köszi a komit A.J.-nek. Hát remélem tetszette fejezet:P Örvendeztessetek, meg néhány komival, ha jó, ha nem én örülni fogok:P
Puszi: Dóri

2 megjegyzés:

A. J. Cryson írta...

Szia! :)
Hát ez is jó rész lett! :D Tetszett a szoba leírása, illetve, ahogy Bellához hasonlóan, Sarah is meglepődik a ház melegségén. :D A "világutazós polc" jó ötlet volt, és Alex szobája is biztos jól néz ki. :D És jönnek a bonyodalmak... ? A kép is jó, illenek a szereplőkhöz. :)

Dorothy írta...

Szia!
Köszönöm! Örülök, hogy tetszik a szoba, de nem úgy képzeltem mint Belláé hanem nagyobb és modernebb:P Igen innentől kezdve lesz minden, amit csak eltudsz képzelni!