19. fejezet

Meglepetés!

A hét hamar eltelt, Alex minden nap meglátogatott és így még gyorsabban teltek az ágyhoz kötött óráim. Hétfő reggel apa is megérkezett végre- valahára. Már nagyon hiányzott, és ahogy láttam rajta mi is neki. Hiába anyával mások előtt ölik egymást a lelkük mélyén még mindig fülig szerelmesek egymásba. Hozott nekem csokit és egy fehér pólót U.S.A. felirattal.  Pénteken megbeszéltük a lányokkal, hogy megnézünk egy filmet és eszünk egy fagyit. Régen nevettem már annyit, mint akkor fesztelenül és felszabadultan. Elmesélték, hogy milyen vicces dolgok történtek a ballagáson, amin nem tudtam ott lenni az agyrászódás miatt. Sue megbotlott az emelvényem és majdnem hasra esett.  Vicces látvány lehetet, megnéztem volna, de hát ilyen az én szerencsém minden jóról lemaradok… Igyekeztem hamar túl tenni magamat a lemaradt dolgokon, így szombat délelőtt Alex értem jött. Megbeszéltük, vagyis kijelente, hogy elvisz egy kicsit kimozdulni, hiába tiltakoztam volna, az együtt töltött órák alatt megtanultam, hogy ne ellenkezzem vele így inkább rábólintottam. Egyre jött értem, de már reggel küldött egy sms-t.

„ Jó reggelt Hercegnőm! Remélem jól aludtál:P Hozz magaddal pulcsit, mert kicsit hideg lesz délután! Szeretlek A.”  Fogalmam sincs hova készülünk, de már nagyon várom.  A ruhákat nem spiláztam túl, felvettem egy egyszerű fekete farmert és egy bővebb kék pólót, hogy az órmótlan kötés, ami még mindig a kezemet „díszítette” a vállamat. Nagyon kényelmetlen, de ez van.  A hajamat kiengedve hagytam, mert egyedül nem tudom fel copfozni, segítséget meg nem volt kedvem kérni.  Mikor végre megszólat a csengő a táskámba pakoltam. 

-          Telefon, kapukulcs, fényképezőgép, fesű…- motyogtam magamban miközben az említett tárgyakat bedobáltam a kedvenc fekete tatyómba.  Végül a bőrdzsekimet felkapva „rohantam” le a lépcsőn. Leérve egy eléggé vicces látvány fogadott, a nappaliban apa komoly képet vágva hevesen gesztikulálva beszélt a páromhoz, aki nagyon komolyan figyelt rá. Ő sokkal egyszerűbben fogadta, hogy mi ketten együtt vagyunk mint anya, csak annyit mondott „ Ha neked Ő kell…” . Mosoly terült szét az arcomon miközben feléjük tartottam. Puszit adtam mind a kettőjük arcára.

-          Szia kicsim!- köszöntött apa, már sokkal felszabadultabb arcot vágott.

-          Szia!- vigyorgott felém Alex és a kezét az én épp kezembe csúsztatta.

-          Hellóka pasik! Mi a téma?? – fordultam apa felé.

-          Tudod, csak a szokásos

-          Üzlet… - vágtam közbe, aminek a hatása egy nevetés lett mind a kettőjük részéről- Ha már ilyen vicces vagyok esetleg indulhatunk?! – fordultam Alex felé.

-          Persze!- nyomott puszit a fejem búbjára, de az ajka csak finoman érintette a hajamat. Az érintések nála mást jelentettek, mint nálam, mindig nagyon finoman ért hozzám, mert féltett… Annyira aranyos…

-          Nagyon türelmetlen vagy kislányom!- fedett meg játékosan apa, amire én csak a szememet forgattam és finoman az ajtó felé kezdtem húzni Alexet.

-          Szia apa, majd  jövök!

-          NE gyere későn!

-          Ígérem, időben haza hozom- nyugata meg az aggódó szülőmet az én vámpírom. Hú, de furcsa ezt így még gondolatban is kimondani. Mikor végre a kocsiban ültünk felé fordultam és megcsókoltam,úgy ahogy szoktuk, a szívem 1000-szer gyorsabban ver és a levegőhiány szakítja meg az édes mámort.  

-          Szeretlek!- suttogtam miután újra rendesen tudtam venni a levegőt.

-          Én is!- vigyorgott.

-          Hova megyünk??- érdeklődtem miután kihajtottunk a házunk elől.

-          Hát úgy gondoltam megnézhetnénk egy filmet, utána meg ehetnél valamit és sétálhatnánk- állt elő terveivel, félve pislogott felém egy piros lámpánál a reakciómat várva.

-          Nekem nagyon tetszik az ötlet!- lelkesültem be. Együtt még úgy sem voltunk moziban, csak mindig terveztük.

-          Akkor jó. Milyen volt  tegnap a lányokkal??

-          Nagyon jól éreztem magam. Láttunk egy nagyon jó filmet a moziban aztán egy csomó nevetés közben ettünk fagyit- közben megérkeztünk a város egyik számomra annyira nem ismert részéhez. – Itt nincs mozi- tudattam vele a tényeket. Vigyorogva fordult felém.

-          Tudom- kérdőn néztem az karamell színű szempárba- Nem is mondtam, hogy moziba megyünk - nem értem mire akar kilyukadni.

-          Nem értelek.

-          Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nálam néznénk azt a filmet és én főznék neked?- nagyon meglepett soha nem említette, hogy hol lakik vagy, hogy egyáltalán átmehetnék hozzá.  Az elképedt arcomat félre értelmezte és egy kicsit megijedt.

-          Persze, csak akkor ha akarod, nem kötelező- mentegetőzött.

-          Én szívesen megyek, csak egy kicsit megleptél- csókoltam meg.

-          Azt hiszem gyakrabban foglak meglepni, ha így reagálsz rá.

Ruhák:

Sziasztok!

 Köszi a jókívánságokat! Végre annyira jól vagyok, hogy ezt megírtam nektek. Holnap már végre suliba is mehetek és már jól vagyok, mér amennyire egy hónapoki gyógyuló szemsérüléssel és fejfájással lehet valaki. Remélem tetszik az új fejezet! Írjatok véleményt! 

Puszi Dóri