2010. január 20.

9. fejezet



Első randi…
A teszteket hamar kitöltöttük. Nem kellet hozzá az egészmegadott idő ezért, hamarabb elmentünk, mint a többiek.
-          Pénteken rendezek egy bulit, hogy végre végeztünk- mosolygott Lisa.
-          Ez nagyszerű!- mosolyogtam vissza rá. Ekkor már kint álltunk a parkolóban és a többiekre vártunk.
-          Kik lesznek ott??- tudakolta Amy.
-          Rátok gondoltam, meg akiket hoztok magatokkal, és mondjuk még pár jó fej osztálytársunkra.
-          Legyen Emma és persze John, meg Anna és Jack, és Lily meg...- felsorolta  a fél évfolyamot Amy.
-          Szerintem ez a párember elég is lesz- Vigyorgott Li.
-          Akkor most mehetünk vásárolni!- ezt utálom az egészben, a vásárlást. Nem vagyok az a csaj, aki egésznap szeret ruhákat próbálni és vihogni. Csak akkor vásárolok, ha nagyon muszáj különben nem. Ez a két és fél órás vásárlás is kiborított, pedig csak a legszükségesebbeket vettük meg. Lampionok, gyertyák, díszek, cd-k, üdítők és meg persze elintéztük a helyszínt és meghívókat rendeltünk. Az étterem ahonnan eredetileg hozatni akartuk a kaját nem vállalta, ezért még azt is kellet keresni. Végül anya éttermében a szakácsnő elvállalta. Mikor végre hazaértem fáradtan rogytam le az ágyamra. Túl sok volt nekem ez egy napra. Gyorsan átöltöztem és felvettem egy kényelmes farmert és a kedvenc, kinyúlt Adidas pólómat. Elővettem a kedvenc könyvem és olvasni kezdtem. Egy örök klasszikust, Rómeó és Júliát, a könyv már darabokra van szakadva. Hírtelen eszembe jutott, hogy vissza sem írtam Alex-nek. Szegény, most azt hiszi, ilyen bunkó vagyok. Gyorsan felhívom. Előkotortam a táskám legaljáról a mobilom és tárcsázni kezdtem.
-          Szija, kislány!- Hallottam a hangján, hogy vigyorog.
-          Helló! Köszi a reggeli sms-t, nagyon feldobtad vele a napomat. - mosolyogtam én is.
-          Ennek örülök!  Hogy sikerült?? – valahogy úgy éreztem, mintha tényleg  érdekelné.
-          Lényegében nagyon jól, de majd meglátjuk a tanáraim mit szólnak hozzá. - Erre kíváncsi leszek folytattam gondolatban.
-          Örülök neki!- úgy hangzott mintha tényleg szívből jött volna. Hírtelen eszembe jutott valami.
-          Holnap mit csinálsz délután??- vigyorogtam.
-          4-ig „dolgozom”- itt szinte hallottam az idézőjeleket- utána semmit. Miért??
-          Arra gondoltam elmehetnék valahova. Persze csak akkor, ha van kedved.
-          Negyed öt körül érted megyek, otthon leszel??
-          Hol máshol lennék?!- vigyorogtam.
-          Én választok hova mennyünk!- mondta hírtelen. Eszembe jutott egy nagyon jó hely, biztosan járt már ott, de még nem vette észre milyen szép a naplementében.
-          Nem! Az előzőt is te választottad ezért most én jövök!! Mivel meglepetés ezért én is fogok vezetni!- szögeztem le.
-          Hát jó!
-          Akkor ezt megbeszéltük!
-          Jó éjszakát!
-          Pontosan nem tudom mit is kívánjak most neked ezért, csak annyit mondok Szija!- röhögtem el magam.
-          Az is éppen elég. Helló!- aztán csak sípolás hallottam a vonal másik végéről. A kis beszélgetésünk után elmentem zuhanyozni és fáradtan dőltem be az ágyba. Az éjszaka álomtól mentesen repült el és csak másnap 10kor ébredtem, újult erővel vetettem bele magam a napba. Felvillanyozott az a tudat, hogy délután lesz egy kis találkozásom Alex-el. Az egész nap szinte egy pillanat ként repült el felettem. A londoni időjáráshoz képes elég meleg volt. 18 fok egész nap, a Napocsak is néha kifejtette áldásos sugarait.  Pontosan 3 óra volt mikor az órámra pillantottam. Gyors készülődésbe kezdtem. Zuhanyzás után  meg fésülködtem és összefogtam az össze-vissza göndörödő tincseimet. Felvettem egy fekete farmert és egy csinos, de mégis kényelmes fehér felsőt és egy kék farmer kabátot, meg persze az elmaradhatatlan krémszínű sál és a fekete balerina cipő. Felkaptam a fekete táskámat, amit mindenhova magammal cipelek és már indulásra készen álltam, mikor meghallottam a csöngőt. Lerohantam az emeletről és megálltam a nappaliban, megvártam míg Juli szól, hogy hozzám jöttek aztán nyugodtan indultam kifelé. kívül nyugodtnak tűntem, belül mégis a szívem majdnem átszakadt a mellkasomon, úgy dobogott.  Megláttam ahogy ott áll az ajtóban, mosolykúszott a számra.
-          Mehetünk??- kérdezte egy mosoly kíséretében.
-          Persze. 

Egy ilyen összeállítást képzeltem el Sarah-nak:




5 megjegyzés:

A. J. Cryson írta...

Ügyes rész lett, kíváncsi vagyok, pontosan hova is mennek, illetve mit fognak csinálni. :D A ruci pedig tetszik. :)

Dorothy írta...

Örülök neki:P Most van időm írni, mert egész nap itthon vagyok, szal nem sokára szerintem megint lesz új rész, de nem ígérek semmit! :P puszi

Nita írta...

Szia!
Most találtam az oldalad, és nagyon tetszik a történeted, és a szereplőid is jók. Csak egy kicsit keveset írsz róluk. Nagyjából van már egy képen Sarah-ról, meg Alexről is, de nem tudom azt mondani, hogy ismerem őket. Nagyon örülnék, ha egy kicsit többet írnál arról, mi játszódik le éppen bennük. Tudom, hogy ez nem könnyű, hiszen én is próbálkozom írással, de ezzel szerintem még ennél is sokkal jobb lehetne a történeted. Bocs, hogy így beleszólok, csak tanácsot adnék:)
Amúgy tényleg nagyon érdekel a folytatás. Már alig várom.
Üdv.: Anita

Dorothy írta...

Helló!
Köszönöm a tanácsokat! Próbálom meg is fogadni őket, mert tényleg hasznosak. Köszönöm! Ígérem sietek a folytatással:P
Puszi Dóri :P

A. J. Cryson írta...

Szia! Látogass el a blogomra, van neked egy meglepim! :P