Zene
- Szia!- szólt utánam, mikor végleg elbúcsúztam tőle.
- Helló! – vigyorgott. Integettem neki, mikor kihajtott a kocsi beállóról. Amikor már nem láttam, megfordultam és szembenéztem a végzetemmel. Félve nyomtam le a kilincset az ajtóba. Belépve az előszobába nagy csönd fogadott. Körülnéztem a földszinten, de senkit nem találtam. Mikor a konyhába értem ahol Kuli éppen az ebédemet főzte.
- Szia!- mosolyogtam rá félszegen.
- Szia! Hol voltál?? Anyád aggódott. –próbált egy kicsit az anyukám lenne, de ebben soha nem volt jó. Ősz haja megint kontyba kötve volt, mint mindig inkább egy nagymamára hasonlított.
- Ez lehetetlen. –motyogtam. – Anyám soha nem aggódott miattam. Ezt te is jól tudod. Soha nem foglakoztak velem, arra mindig ott voltak a magántanárok , meg a különféle edzők. – elvettem egy narancsot a pulton lévő kosárból és pucolni kezdtem.
- Most tényleg aggódott. Felhívott egy csomó lányt, meg azt a hogy is hívjákot , Ten ?!- kavargatta a mártást.
- Ben!- Javítottam ki.
- Őt!- mosolygott.
- Akárkinél kereshetett volna, mert akkor se talál meg. - haraptam bele a narancsba.
- Hol voltál?? Ha szabd tudnom??- sütötte le a szemét.
- Egy nagyon jó barátommal voltam. Elmentünk reggelizni és utána egy gyönyörű helyre. –mosolyogtam bele még a gondolatba is.
- Úgy látom nagyon jó volt. – mosolyogott vissza.
- Aha, most felmegyek a szobámba! –álltam föl az asztaltól.
- Majd szólok, ha kész az ebéd!
- Oké!- fönn a szobámba, nem tudtam a tanulásra figyelni, újra és újra azon járt az eszem, hogy mit csináltam délelőtt. Ahogy a szemébe néztem… Gyönyörű aranyszínű szempár. Eszembe jutott egy dallam. dúdolni kezdtem, és közben magam előtt láttam az arcát, a mozdulatait. Felvettem a gitárom, a sarokból és játszani kezdtem. A földön ülve egymás után fogtam le az akkordokat. Egy dal körvonalazódott a fejemben. Kerestem egy lapot és papírra vetettem. Lassan, de annál biztosabban írtam. Minden érzelmemet beleadtam. Ahogy a rétre gondoltam még több dolog jutott eszembe. Hamar kicsi lett az a papír. Mikor késznek ítéltem a dalt újra és újra játszani kezdtem. Egész délután ezen ügyködtem, csak ebédelni rohantam le. Este felhívtam Lisa-t:
- Szija!
- Helló! Hogy-hogy ilyen későn??- hallottam a hangján, hogy meg van lepődve.
- Csak azt szeretném tudni mennyit tanultál a holnapra??- vigyorogtam.
- Hát ami azt illeti nem sokat. Végig azon járt az eszem mi lesz Amy-vel.- mikor eszembe jutott az egyik legjobb barátnőm, összeszorult a szívem.
- Hát igen…- motyogtam meghatottan
- Olyan furcsa, még be sem fejeztük a sulit máris megváltozott az egész éltünk.
- Ja. - tudom , hogy nem ez a legjobb válasz, amit adhattam, de ennél jobbat nem tudtam kinyögni.
- Figyelj most mennem kell! Reggel a sulinál találkozunk fél órával a kezdés előtt!
- Oké- oké!
- Pusz- pusz!- búcsúzott.
- Szija!- tettem le. Miután a telefont az ágyamra dobtam megengedtem egy kád forró vizet és beleültem. Az estém nagyon unalmasan telt, ezért hamar lefeküdtem aludni. Az éjszakám nagyon egyhangúan telt, a reggellel együtt. Az eső megint szakadt, amikor a sulihoz értem. Mielőtt kiszálltam a kocsiból rezegni kezdett a telefonom. Kinyitottam és egy olvasatlan üzenetem volt. Megnyitottam és ez állt benne:
„ Helló kislány! Nem tudom mikor kelnek az emberek ezért csak most írtam. Szeretnék szerencsét kívánni a mai napodhoz.:P Alex”
Nagy mosollyal az arcomon szálltam ki. A lányok a fedett udvar bejáratánál vártak rám. Kérdő tekintettél néztek rám.
- Szia!- hangzott kórusban.
- Helló!- vigyorogtam. Görcsbeállt gyomorral indultunk a kijelölt termek felé. A néma csönd nem volt kínos, mindenki a saját gondolatival volt elfoglalva. Mielőtt beléptünk Amy szem,befordult velünk és csak ennyit mondott:
- Csak görbüljön csajok!- láttam, hogy megcsillan a szemében egy könnycsepp. Hihetetlen belső vágyat éreztem rá, hogy megöleljem ezért, hát meg is tettem. Így álltunk egy darabig aztán bementünk és leültünk a helyünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése