Prologus

Miért?!

-          Hát ez jó már megint esik az eső!- motyogtam, miközben beszálltam a kocsimba. Londonban az és háromnegyed részében szürke az ég és esik az eső, ezt ma reggel is tapasztaltam. Mikor beértem a suliba a matek terem előtt találkoztam a barátaimmal Lisa-val és Amy-vel.

-          Sziasztok, csajok!- mosolyogtam rájuk.

-          Szia!- köszöntek kórusban.

-          Látom jó reggeled volt- ölelt át hátulról Ben. Ő a focicsapat kapitánya és életem első igazi szerelme. Már 1,5 éve vagyunk együtt. Az egész iskolában, sőt az apja révén még a világ lányai közül is akárkit választhatott volna, de neki valami érthetetlen okból kifolyólag én, kellek. Nem tudom, mikor jön rá, hogy akkora hibát követ el hogy azt már nem lehet felülmúlni, ezért annyi örömöt sajtolok  ki a pillanatból amennyit csak lehet.

-          Jó reggelt, drágám! Nagyon hiányoztál nekem. Szinte alig tudtam aludni az esti beszélgetésünk óta- mondtam a nyakába csókolva. Nagyon szeretem a parfümje illatát. Kezét a kezembe csúsztatta és elindultunk a folyosón. Nem minden óránk közös, de jól van ez így. Neki most tesi órája lesz ezért a folyosó végén kénytelen vagyok búcsút mondani a mélykék szemeinek.

-          Találkozunk, törin!- mondta és egy finom csókot lehet a számra.

-          Már most hiányzol!- mosolyogtam és visszacsókoltam. Elhúzódott és hátat fordított és ott hagyott egyedül.  Addig néztem utána, amíg Lisa és Amy utol nem értek. A matek órám nagyon lassan telt. Ettől unalmasabb órám még nem volt (vagy nem emlékszem rá).  Töri előtt az aulában találkoztunk. Vizes volt a haja, ami még jobban kihangsúlyozta a kék szemeit és a póló ráfeszült az izmos hasára. Mosolyogva közeledett felém és mikor odaért, közel húzott magához és megcsókolt. A nap hátra lévő fele nagyon unalmasan telt. Kivéve egy alkalom, lehet hogy én vagyok túlontúl féltékeny de mind ha valamit nem akar elmondani. Nem nagyon utalt rá és én meg nem kérdeztem rá de valami ott motoszkált benne. Tudom milyen ilyenkor.  Törin olyan hülyén nézett Sue-ra. Amikor kérdeztem csak ennyit mondott:

-          Csak beszólt a múltkor…- rögtön elterelte a témát.

-          Este mit csinálsz?

-           Tudod, ma van apámnak az a hülye üzleti estélye. – fintorogtam. – Nincs kedved eljönni??

-          Tényleg!- eszmélt fel. – Pedig azt hittem ott leszel az évad utolsó meccsén.

-          A meccs ki is ment a fejemből. Ez sajnos nem fog menni. Akár még fejen is állhatnék, akkor sem jöhetek el. Anyám jelenleg anyagbeszerző körúton van, Amerikába onnan utazik tovább Olaszországba. Nincs kedved benézni utána hozzánk??Nagyon jó lenne.

-          Majd meglátom. - láttam rajta, hogy valami nem kerek.

Nem sokat beszélgettünk, hanem én inkább indultam haza, mert még nagyon sok dolgom volt estéig. Elmentem a tisztítóba a lila ruhámért, utána otthon beültem a jó meleg vízbe és sikerült az estére hangolódnom. Magam köré csavartam egy törölközőt és bekapcsoltam a laptopom. Öltözés közben megnézetem az e-mailjeimet .  A  sok hasznavehetetlen hülyeség között meg akadta a szemem egy ismerős címen. A tárgy csak ennyi volt „Ő”. Már nem volt túl sok időm megnézni ezért gyorsan letöltöttem a mellékletet és megnézetem a képeket. A felismerés olyan mértékkel hasított belém, hogy le kellet ülnöm. A képernyőn láttam Ben-t és a szurkoló lányok vezetőét Sue-t csókolózni. A következő képen fogdosták egymást. Könnyek kezdték szúrni a szemem, de nem akarok sírni most nem. Valahogy sikerül összeszednem magam. Ekkor hangosan felberregett a csengő. Ez volt a végszó. Becsuktam a laptopot és leindultam az emeletről.