Az estély…(1. rész)
A nappali mesésen festett. A kaja csodálatos illata átjárta a teret. Apa már az
ajtóban állt. A nappali üvegfalán keresztül láttam, hogy a kert is gyönyörű
fényárban úszott. Az asztalok virágokkal díszítve, és megterítve. A hatalmas
teraszon éppen a zenekar hangolt.
ajtóban állt. A nappali üvegfalán keresztül láttam, hogy a kert is gyönyörű
fényárban úszott. Az asztalok virágokkal díszítve, és megterítve. A hatalmas
teraszon éppen a zenekar hangolt.
- Szia, kicsim!
Gyönyörű vagy!- Szólat meg apa az étkező ajtajában.
Gyönyörű vagy!- Szólat meg apa az étkező ajtajában.
- Köszi, apu. –erőltetek mosolyt az arcomra. – Figyelj, lehet, hogy benéz majd Ben a végén.
- Jó rendben!- De szerintem már nem igazán figyelt rám, mert az ajtó felé tartott.
A vendégek sorra érkeznek, én próbálok
elvegyülni a tömegbe. A végén úgy döntöttem kimegyek az udvarra, mert a lakásba
már elég kevesen voltak. Leültem a hintaágyra a terasz legtávolabbi végében. A
fejem kavargott, nem tudom miért tette és, hogy miért pont vele?! Egyáltalán miért csalt meg?! Éreztem, hogy megint könnyek gyűltek a
szemembe. Nem tartott sokáig a
letargikus állapotom, mert megláttam apát egy vörös inges, fekete gatyás „
férfivel” közeledni. A pasi magas, barnahajú, bőre fehér,az arca sima mintha
frissen borotválta volna, a szeme pedig aranybarna. Ahogy közeledett egyre nőtt bennem a
felismerés. Kicsoda vagy inkább micsoda. Egy vámpír. Szoborszerű szépsége és
hibátlan külseje hasonló egy modelléhez az egyik női magazin címlapján. A
nagymamám néha mesélt róluk, és a halála utána a naplójában is olvastam az
Olaszországban náluk eltöltött évekről.
elvegyülni a tömegbe. A végén úgy döntöttem kimegyek az udvarra, mert a lakásba
már elég kevesen voltak. Leültem a hintaágyra a terasz legtávolabbi végében. A
fejem kavargott, nem tudom miért tette és, hogy miért pont vele?! Egyáltalán miért csalt meg?! Éreztem, hogy megint könnyek gyűltek a
szemembe. Nem tartott sokáig a
letargikus állapotom, mert megláttam apát egy vörös inges, fekete gatyás „
férfivel” közeledni. A pasi magas, barnahajú, bőre fehér,az arca sima mintha
frissen borotválta volna, a szeme pedig aranybarna. Ahogy közeledett egyre nőtt bennem a
felismerés. Kicsoda vagy inkább micsoda. Egy vámpír. Szoborszerű szépsége és
hibátlan külseje hasonló egy modelléhez az egyik női magazin címlapján. A
nagymamám néha mesélt róluk, és a halála utána a naplójában is olvastam az
Olaszországban náluk eltöltött évekről.
- Kicsim, szeretném neked
bemutatni a cég új tehetséges tervezőjét, Alex-et!- mutatott a pasasra.
bemutatni a cég új tehetséges tervezőjét, Alex-et!- mutatott a pasasra.
- Jó napot! Nagyon
örvendek! Sarah Gardiner. –nyújtottam kezet.
örvendek! Sarah Gardiner. –nyújtottam kezet.
- Alex Montgomery.
Szintén nagyon örvendek. – fogott velem kezet, a keze pont olyan hideg és
kemény mit amilyennek elképzeltem.
Szintén nagyon örvendek. – fogott velem kezet, a keze pont olyan hideg és
kemény mit amilyennek elképzeltem.
- Maga lesz az, aki
tovább virágoztatja apám cégét?- mosolygok.
tovább virágoztatja apám cégét?- mosolygok.
- Nem, én leszek az
aki megtanulja, hogyan kell ez egyáltalán csinálni és utána a vissza megy az
iskolába és megcsinálja elméletben is. De tegezz nyugodtan. - mosolygott
vissza.
aki megtanulja, hogyan kell ez egyáltalán csinálni és utána a vissza megy az
iskolába és megcsinálja elméletben is. De tegezz nyugodtan. - mosolygott
vissza.
- Köszönöm!
- Figyeljetek, nekem
most el kell mennem, mert beszélnem kell Arthurral a kiadások ügyében, de ti
csak beszélgessetek nyugodtan. – azzal ott hagyott engem és egy frissen
megismert vámpírt. Nem tudtam, hogy folytassam. Nem ronthatok rá csak úgy, hogy
tudom ki vagy (mi vagy). Akkor arra jött egy pincér egy adag borral, én vettem
egy pohárral, de ő természetesen nem, bele ittam be megszólalt a kedvenc
számom.
most el kell mennem, mert beszélnem kell Arthurral a kiadások ügyében, de ti
csak beszélgessetek nyugodtan. – azzal ott hagyott engem és egy frissen
megismert vámpírt. Nem tudtam, hogy folytassam. Nem ronthatok rá csak úgy, hogy
tudom ki vagy (mi vagy). Akkor arra jött egy pincér egy adag borral, én vettem
egy pohárral, de ő természetesen nem, bele ittam be megszólalt a kedvenc
számom.
- Táncolunk?- kérdeztem szégyenlősen, kicsit gát, hogy ezt én kérdezem.
- Nem vagyok túl jó táncos, de részemről rendben. – mosolygott. Oda vezetett a parkettre és
táncolni kezdtünk. jobban mondva az elején inkább csak andalogtunk, de utána
egy keringőt sikerült kihozni belőle. úgy éreztem most kell vele előállnom,
mert lehet, hogy soha többet nem látom és szeretnék pár kérdést feltenni. A
bőre pont olyan kemény és hideg volt mint amilyennek elképzeltem.
táncolni kezdtünk. jobban mondva az elején inkább csak andalogtunk, de utána
egy keringőt sikerült kihozni belőle. úgy éreztem most kell vele előállnom,
mert lehet, hogy soha többet nem látom és szeretnék pár kérdést feltenni. A
bőre pont olyan kemény és hideg volt mint amilyennek elképzeltem.
- Figyelj! Szeretnék
néhány dolgot megbeszélni veled!
néhány dolgot megbeszélni veled!
- Mit?- nézett rám kérdőn.
- Tudom mi vagy!-éreztem, hogy elhúzódik, és megdermed. – Ne menj el! Kérlek!
- Nem tudom, miről beszélsz!
- De nagyon jól tudod! Tudom, hogy vámpír vagy!- suttogtam. – A nagymamám mesélt rólatok. Tudom
például, hogy miért ilyen hideg a bőröd, vagy nem alszol éjszaka, vagy nem
eszel emberi táplálékot, vagy eredetileg vörös a szemed. –elképedve nézett rám.
Elképzeltem, mi járhat most a fejében. „ Honnan tud ez a lány ennyi
mindent?!” A szám véget ért és lassan
lesétáltunk a tánctérről.
például, hogy miért ilyen hideg a bőröd, vagy nem alszol éjszaka, vagy nem
eszel emberi táplálékot, vagy eredetileg vörös a szemed. –elképedve nézett rám.
Elképzeltem, mi járhat most a fejében. „ Honnan tud ez a lány ennyi
mindent?!” A szám véget ért és lassan
lesétáltunk a tánctérről.
- Honnan tudsz ennyi mindent??- vonta föl szép ívű szemöldökét.
- A nagymamám néha mesélt. A többit pedig a naplójából olvastam ki.
- Ki volt a nagymamád??
- Ginna. – Láttam, hogy nem érti, mi van. – A Voltori-nál dolgozott. – ha fogalmazhatok így leesett az álla.
- Azt hogy? –suttogta.
- Most nem alkalmas egy ilyen beszélgetés. Add a telefonod. – nem hinném, hogy tudta mire készülök.
Gyorsan beleírtam a számom. – Ha van, egy kis időd hívj fel. Én előre
figyelmeztelek nem vagyok könnyű eset.
Gyorsan beleírtam a számom. – Ha van, egy kis időd hívj fel. Én előre
figyelmeztelek nem vagyok könnyű eset.
Kicsit meglepődött ezen a gesztuson, de elég könnyen
fogadta.
fogadta.
3 megjegyzés:
Szia!
ígéretes lesz a történeted. véletlenül találtam rá az oldalra, és nagyot mosolyogtam, amikor megláttam a bloglistádban az oldalam címét. a Montgomery név használata pedig külön öröm számomra. Hát igen mit nem ad az embernek a Los Angelesi tündérmese.
pusza mini
Helló! Köszönöm az első kommentárt:p
én most ezen mosolyogtam nagyot...
Én is, én is írok!!! Tök jól indul, mondjuk nagyot néztem, hogy ki lehet Sarah nagyija, és honnan tud a vámpírokról. Picit a felismerés is fanyarra sikeredett (legalábbis nekem), mert túl könnyen vette. Én biztos nem lennék ennyire laza, ha rájönnék, hogy egy vámpírral találkoztam élőben. Szóval tetszik, mikor lesz friss? :)
A.J.
Megjegyzés küldése