17. fejezet

Ezt nem így akartam…

A kérdésemen eléggé meglepődött.

-          Nem hinném, hogy jó ötlet lenne…- nézett a szemembe.

-          Kérlek!- játszottam az 5 éves kislányt, de az arcáról sugárzott, hogy kérlelhetetlen.

-          Nem- jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Hírtelen eszembe jutott még egy jó ötlet, ezzel talán menteni tudom a menthetőt.

-          Mi lenne- kezdtem bele-, ha csak addig maradnál, amíg elalszom?- láttam az arcán, hogy ezen most elgondolkodik és végül

-          Legyen- NYERTEM, vigyorogtam. Felállt és betakart normálisan. Lekapcsolta a villanyt és visszasétált az ágyhoz. Kaptam egy jó éjt csókot és szigorú alvásra voltam ítélve. Nem kellet sokáig várnom és álmomban megint vele lehettem.

Mikor felkeltem már a Nap sugarak betöltötték az egész szobát, ami Londonra nem igazán jellemző. Mosolyogva mentem ki a fürdőszobába. Miután végeztem a reggeli teendőimmel visszabújtam az ágyba és kapcsolgatni kezdtem a tv-t, de inkább kivágytam a szabadba. Amikor ilyen az idő mindig kint reggelizem és töltöm az egésznapot.  Egy nagy sóhajtással lemondtam az egészről. Fél 10 körül kopogtak az ajtón. Csodálkozva vettem tudomásul, hogy nem fáj a fejem. Mosolyom tovább kúszott az arcomon. Lassan nyílt az ajtó.

-          Bejöhetek??- dugta be a fejét Alex és mosolygott. Úgy látszik a Napocsak mindenkire jó hatással van.

-          Persze! – besétált, akkor láttam, hogy hozott nekem reggelit. Egy tálcán gőzölgött a kakaóm, pirítósom és a gyógyszereim.

-          Ezt neked hoztam- tette le elém. Fel akartam ülni, hogy elfogyasszam az ölembe tett ételt, akkor Ő megelőzött és segített, pedig egyedül is meg tudtam volna csinálni. Akkor csapta meg az orromat egy nagyon jól ismert illat, ami csak egyet jelentett.

-          Te hoztál nekem jácintot??- keretek hatalmasra a szemeim, hisz június van ,a virág pedig április elején pompázik.  Az arckifejezésemet látva felnevetett, aztán hírtelen elkomorult.

-          Baj??- húzta fel a szemöldökét.

-          Természetesen nem, de csak akkor, ha megkaphatom MOST azonnal!- vigyorogtam. A kezembe adta virágot. Nagyobb csokor, mint hittem. Középen sötét rózsaszín szálak halvány rózsaszínnel körbefogva. Gyönyörű volt.

-          Köszönöm!- szippantottam be a mesés illatát.

-          Nincs mit- hajolt le hozzám. Rögtön megcsókoltam. Erre vártam egész reggel. Többet köszönhetek egy ilyen csóknak, mint egy bögre kávénak, még jó hogy utálom a kávét. Megkértem, hogy tegye vízbe, nehogy elhervadjon, vagy valami baja legyen. Megreggeliztem és elkezdtem kifaggatni. A számára legcsekélyebb kérdés is rengeteget jelentett. Nem azt kérdeztem elsőre, amit szerettem volna.

-          Hol jártál már a világ nagy városai közül?

-          Hát természetesen Budapest, London és szinte mindegyik- tekintete semmibe meredő lett, ebből gondoltam, hogy a múltban jár. Elképzeltem, ahogy jár- kel az utcákon. Rengeteget beszélgettünk, és ami az egészben a legelképzelhetetlenebbnek tűnt, hogy még jobban beleszerettem, mint ahogy eddig. Nem mintha eddig nem szerettem volna, de most már sokkal jobban ragaszkodtam hozzá. Elmesélte mire emlékszik az emberi életéből, hogy mennyire ragaszkodik a Cullen családhoz. Ami legjobban megdöbbentett az- az, hogy van egy különleges képessége, miszerint nagyon erősen ragaszkodik az általa megkedvelt személyhez. Ez némiképpen megnyugtatott, mert ha igaz az, amit mond, akkor szeret és nem tud majd elhagyni.  Beszélgetésünket egy csókkal fejeztük be éppen Alex haját szántották az ujjaim, egy kopogás szakított félbe. Még be sem fejeztük mikor nyílt az ajtó

-          Hupsz!- halottam Amy hangját. Pont akkor engedtem el Alexet, éppen fordult volna ki az ajtón.

-          Gyere be nyugodtan!- mosolyogtam rá.

-          Nem akarunk zavarni- na itt elvörösödtem. – Csak ezt hoztuk neked. – lépett beljebb és így láttam, hogy Li is itt van. Fel akartam ülni, de Alex nagyon csúnyán nézett rám.

-          Légyci! – meresztettem rá boci szemeket.

-          Segítek- sóhajtott lemondóan. Miután megoldottam a problémát, újra a  lányok felé fordultam. Nem így akartam őket bemutatni egymásnak, de most nincs más választásom.

-          Lányok Ő itt Alex a barátom, - mosolyogtam az említett felé, aztán folytattam- Alex ők itt Lisa és Amy a barátnőim- mutogattam az épp kezemmel.

-          Sziasztok! –vigyorgott Alex.

-          Helló!- láttam a csajokon, hogy zavarban vannak. Amy közelebb lépett

-          Ez a csapat küldi és üzenik a többiek, hogy gyógyulj meg és a legjobbakat!

-          Köszönöm!- vettem el tőle a plüss macit. Nagy barna szemei vannak és fehér bundája, nagyon édes. 

Sziasztok!

Hát remélem tetszett a fejezet:P ÍRJATOK komit! nem tudom miért, de mostanában nem írtak, kezdek félni, hogy nem tetszik vagy valamit baj van. Szóval írjatok!

Puszi Dóri