Ismerkedés
- Amikor idejöttél iszonyatosan ideges voltam rád, de most a haragot felváltotta egy sokkal kellemesebb érzés a szeretet- suttogtam, miközben végi g a szemébe néztem. Úgy nézett ki mint, aki habozik. Lassan oda sétált az ágyam széléhez és leült mellém.
- Remélem nem baj?!- motyogta.
- Miért is lenne?- nem vártam választ és ezt Alex is nagyon jól tudta. Lehajtott fejjel vizsgálgatta a takaróm mintáját. Amikor kezdtem bele bolondulni és az amúgy is fájó fejemnek túl sok volt a csönd. Az álla alá nyúltam és finoman megemeltem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni. Sokáig győzködtem magam mire végre megszólaltam.
- Nem muszáj kíméletesen kifejezni a gondolataidat, nem vagyok már kis lány! Csak kérlek mondj valamit mert úgy érzem megbolondulok! – megint le akarta hajtani a fejét, de nem engedtem.
- Tudod fura két szerzet vagyunk mi. – ezt valahogy nem vágtam. - Az egyik szerencsétlen és alig meri kimondani a gondolatait, de legalább megteszi nem úgy, mint a másik, aki magában vívódik.
Szeretné leküzdeni a saját maga korlátait de nagyon nehezen megy neki, de itt az ideje megtenni az első lépést- először nem értettem mit akar ezzel, de mikor a szemeit mélyen az enyémbe fúrta már kezdtem sejteni. Mosolyra húzta a száját és kezdte megszüntetni a köztünk lévő távolságot. Az ajkunk rögtön a másikéra talált és szelíd de szenvedélyes tánca kezdtek. Még a fejfájásomon is segített egy kicsit ezen jót mosolyogtam.
- Valami baj van??- szakította félbe a csókunkat.
- Nincs!- vigyorogtam.
- De látom, hogy van valami!- erősködött.
- Nincs!- somolyogtam tovább.
- Kérlek!- na van egy olyan érzésem, hogy ennek a nézésének soha nem fogok tudni ellenállni. Elmondtam neki az egészet, ami nagyot nevetett. Iszonyatosan kellet már pisilnem, most eljött az ideje hogy felkeljek, csak hogy ez nem ment olyan könnyen, mert a jobb kezem fel van kötve a törés miatt, a bal kezem pedig elég ügyetlen, ha nincs a közelben egy röpi labda. Már egy ideje szenvedtem mikor Alex az arcomat maga felé fordította.
- Mit szeretnél??- érdeklődött.
- Nagyon kell pisilnem- sütöttem le a szemem. Lehúzta rólam a takaróm és hideg karjait alám csúsztatva kiemelt az ágyból.
- Nem vagyok béna!- nyafogtam.
- Nekem nem úgy tűnt az előbb- vigyorgott.
- Ezt megjegyeztem! Tegyél le!!- utasítottam,de mintha meg se hallotta volna elindult velem a fürdőszoba felé. Elkezdtem ütni a mellkasát, de lehet, hogy nem is érezte, mert igen béna volt.
- Azt hiszem imádni fogom mikor ilyen vagy!- vigyorgott tovább. Erre én még durcásabb lettem.
- Ezt SOHA érted SOHA nem fogom elfelejteni. – meg se hallotta inkább megcsókolt én meg autómatikus visszacsókoltam..
- Ezt azért kaptad, hogy tudd nem kell mindennek hangot adni. – Letett a fürdő előtt. – Menni fog egyedül is?? - Komolyan mondom, ha nem sejteném milyen a személyisége még azt hinném valami perverz állat.
- Igen!- vonultam be sértődötten. Elég sokáig lehettem bent, mert dörömbölni kezdett az ajtón.
- Minden rendben ott bent?? – hallottam a hangjából, hogy kezd aggódni.
- Tudod egy kézzel elég béna vagyok!
- Azt észre vettem, de ennyire?!- elképzeltem az arcát, ahogy a szemeit forgatja, igen vicces látványt nyújtott. Röhögve mentem ki.
- Ilyen vicces pisilni?? Én nem ilyenre emlékszem- mélázott.
- Nem az volt vicces- Ahogy kifordultam az ajtón meginogtam, ez a hülye szédülés!
- Azt hiszem megint ezt a megoldást kell választanunk- emelt fel.
- Tegyél le! – próbálkoztam megint hiába. Mikor megint az ágyamban voltam és feküdtem. Elkezdtük „megismerni” egymást. Alex hívta így azt a rengeteg kérdést amit feltett egy este.
- Mit olvasol most??
- Semmit, mert veled beszélgetek- röhögtem. Ezen az estén nagyon sokat nevettem. Jó hatással volt rám.
- Tudod, hogy értettem- nézett rám morcosan. Kis habozás után válaszoltam.
- Henryk Sienkiewicz: Quo vadis- elkerekedett szemekkel figyelt, de aztán folytatta.
- Kedvenc virág??- Ez nem volt olyan fogós mint az előző, mert kicsi korom óta egy virágért voltam oda.
- Jácint- vágtam rá, és iszonyatosat ásítottam.
- Azt hiszem itt az ideje mennem.
- Azt elfejtheted, mert nekem is vannak kérdéseim.
- Majd holnap felteszed, de most aludnod kell Hercegnőm, mert nem fogsz meggyógyulni.
- Oké- motyogtam lemondóan, aztán eszembe jutott valami.
- Itt maradsz velem??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése